Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Székely Gábor: Kecskeméti reformátusok végrendeletei a XVII-XVIII. századból
202 Székely Gábor A KECSKEMÉTI REFORMÁTUSOK VÉGRENDELETEI Reformátusok és a református egyház Kecskeméten a XVIII. század végéig Kecskemét hosszú időn keresztül a Duna-Tisza köze egyik legjelentősebb mezővárosa, a protestánsok egyházi és kulturális központja volt. A reformáció eszméi a török hódoltság alatt, a XVI. század közepén teijedtek el a városban, előbb a lutheránus, majd a kálvinista irányzat honosodott meg. 2 5 A kezdeti vallási villongásokat követően a katolikusok mellett békés egyetértésben gyakorolták vallásukat a protestáns hit követői (ekkor még „Luther körösztyények"), a felekezeti békét azonban alapvetően kényszerű kompromisszumok és a város érdekeit követő együttműködés tartotta fenn. A reformáció elterjedését és a protestantizmus fennmaradását segítette a város viszonylagos önállósága. Bár Kecskemétnek több földesura is volt, a Mohács utáni évtizedekben nem volt módjuk a város életének irányítására, 1597 (a kádi távozása) után pedig az oszmán hatóságok sem avatkoztak be közvetlenül a város életébe. A XVII. század végétől a Koháryak, a város legjelentősebb birtokosai ugyan következetesen érvényesítették földesúri jogaikat, 1702-ben felállították saját úriszéküket, de meghagyták a város belső autonómiáját. 2 6 Hasonlóképpen biztosították a katolikus hit iránt elkötelezett Koháryak a reformátusok szabad vallásgyakorlatát. A török hódoltság idején beköltözőkkel is gyarapodott az itteni reformátusok lélekszáma, részben a Duna-Tisza közéről, részben távolabbi vidékekről, mint pl. Tolnából, Baranyából. A reformátusok mellett végig megmaradt a katolikus közösség, melynek lelkigondozásáról előbb egy jezsuita misszió, később a hosszabb távon megtelepedett ferences rend gondoskodott. 2 7 A török kiűzése és a Rákócziszabadságharc utáni nyugalmasabb évtizedek a város reformátussága számára is az erőgyűjtés időszakát jelentették. A XVIII. század második felére a kecskeméti reformátusok aránya ugyan csökkent a katolikusokéhoz képest, de intézményeiket, 2 5 FÖLDVÁRY László 1894.; MARTON Sándor 1915.; POLGÁR Mihály 1858, 44.; SZILÁGYI Sándor 18571860. H. 72-73.; SZAPPANOS Károly 1931. 5.; KOVÁTS Andor 1932. 5. Kecskemét török kori történetét öszszefoglalja SZEKÉR Endre 1968.; MÉSZÁROS László 1979., újabban KOCSIS Gyula 2002. Az oszmán hatóságokkal való viszonyról lásd HEGYI Klára 1986. és SZAKÁLY Ferenc 1986., a mezővárosi önkormányzatok és az egyházak kapcsolatáról BENDA Kálmán 1986. A református egyházközség történetéről még nem készült átfogó, tudományos igénnyel megírt monográfia, amiben közrejátszik, hogy a kecskeméti protestantizmus korai történetéről kevés és többnyire kései forrásunk van, így Kecskeméti Selymes János egyháztörténeti feljegyzései az 1700-as évek elejéről, a kecskeméti ferencesek 1759-től vezetett história domusa és Blahó Vince ferences szerzetes 1772-es búcsúbeszéde. Blahó Vince munkásságáról és a XVIII. századi ferences történetírásban betöltött helyéről lásd részletesebben MOLNÁR Antal 2002. és 2004. 129-153. 2 6 KISFALUDY Katalin 1992. 36-37. 2 A hódoltságkori Kecskemét katolikus közösségének történetét ismerteti MOLNÁR Antal 2004. 103-153. A kecskemétijezsuita misszió történetéről lásd részletesebben MOLNÁR Antal 2004. 103-116., 2005. 88-90. A ferencesek történetét ismerteti BLAHÓ Vince 1991. és SZABÓ Attila 2004., részletes áttekintést ad FENYVESI László 1989.
