Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 365 — Nem valami mást? Mondd csak el igazából, kapsz eg}' pár cipőt vagy szandált! Vagy inkább bocskor volt... Decklschlappa. De én nem vallottam be! Hahá! Én mint árulkodó?! Megtudták volna a többi cselédek! Huhu! Ilyen buta gyerek... Arra is kellett vigyázni, hogy a zslrosbödönből ne hiányozzon sok. A nehéz fizikai munkák ellenére a reggeli nem volt bőséges: fölözött tejbe aprított kenyér vagy sült krumpli közül választhattak a cselédek. A választék tej meg kenyér vagy sült krumpli volt. Én mindig tejet kértem, tányérba aprított kenyérrel. Ebédre általában kétfogásos főtt ételt kaptak a cselédek is: általában levest és főzeléket. Ebédre mindig kaptunk főtt ételt. Volt krumplileves, krumplipaprikás kolbászszal, hurkával, bableves és babfőzelék együtt. A levest leszűrték és tészta volt benne, a babot főzeléknek rántották be. A bab volt ott nekünk a nagyon előkelő étel: bableves és babfőzelék. A főzelék ecettel lett megsavanyítva, savanyú babfőzelék lett. A lefölözött tej hártyáját tették bele tejszín helyett. És nyers vöröshagymát vágtak rá, sült szalonnát tettek rá nekünk, amit a gazda már nem evett meg nyersen, azt megsütötték a cselédeknek. Leves, az mindig volt. Tarhonyaleves, bableves, borsóleves, krumplileves csipetkével. A gazdáék évente ötször-hatszor vágtak disznót. Sokszor megavasodtak a sonkák, de addig nem lehetett enni abbúl, míg a nagy munka elkezdődött. A szerda és a péntek volt a tésztanap. Akkor volt túróstészta tejföllel, paprikázva valami silányabb levessel, például rántottleves. De a gazdáék mindig a jobb falatokat kapták: Ha például mi sült szalonnát kaptunk, akkor ő rántott csirkét evett, és ott ette előttünk... Vacsorára általában hideg étel volt: a szalonna mindig az asztalon volt, volt sovány túró is, melyekhez vöröshagymát ettek. Utána vizet ittak, a cselédek a tejből nem kaptak - tejet csak akkor ittak, ha csentek maguknak. A cselédek vasárnapi ebédéhez jutott egy kis aprólékhús, de az ünnepek alkalmával, a disznóvágás termékeiből legfeljebb csak hurka jutott a számukra, de kolbász már nem: A szombat már akkor volt jó, amikor a gazdáék elmentek ...De megvártuk ám, míg a széles úton mentek, mert volt, hogy valamit elfelejtettek, vagy kíváncsiak voltak, mit ehetnek ezek most... Pünkösdkor sem adtak jobb ételt. Ott nem ettünk csirkecombot meg ilyesmit. Esetleg maradhatott egy kis püspökfalat. Karácsonykor, disznóvágás után hurka volt, kolbászt nem kaptunk, volt töltött káposzta, töpörtyű - kiválogatott! —, amiből már kiválogatták a széleket. Volt mákos guba, beigli is. A cselédek többnyire vizet ittak, ők legfeljebb a csigerből, a Wassrweibö\ ihattak.