Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

366 Bereznai Zsuzsanna A vaskútiaknál régen a könnyű rozéborok voltak. De abból mink nem kaptunk. Őneki volt egy fehér üvege, minekünk meg volt egy zöld. S amikor már le volt engedve a must java, ki volt préselve, akkor egy kis víz rá - nem számított, ha egy kicsit be is melegedett. Gyümölcsöt nem ettek rendszeresen a cselédek. A nyári csemege a főtt kukorica és a dinnye volt. A tejes kukoricát, azaz a még zsenge kukoricát nyársra húzva pirították meg a tűz fölött. Télen almát ehettek. Pihenőidő A cseléd számára a félórás ebédszüneten kívül csak az éjszaka során jutott télen hosszabb, nyáron rövidebb - pihenőidő. Lefekvés előtt a cselédek beszélgettek egy kicsit. Kübler István ekkor beszélte meg a másnapi munkát a kommenciós házaspárral, ekkor kerültek szóba a gazdával vagy a gazdasszonnyal kapcsolatos sérelmek. Többnyire a kevés koszt jött szóba, s azon tanakodtak közösen, hogy mi módon lehetne ennivalót szerezni és eldugni valahova. A még gyermekkorú cselédek elalvás előtt beszélgettek, németül mesét mondtak és tréfálkoztak. A cselédek csak évi két alkalommal mehettek haza néhány nap szabadságra, a búcsúhoz, illetve húsvéthoz vagy pünkösdhöz kapcsolódva. Csak szilveszterre lehetett hazamenni, akkor telt le az esztendő. Napközben csak az étkezések jelentettek némi pihenőt, télen hosszabb, nyáron rövidebb éjszakai pihenés mellett. Déli tizenkét órától fél kettőig lehetett „pihenni" - mert az állatoknak kérődzeni kellett. De akkor sem lehetett lepihenni, mert mindig találtak munkát. Nyáron sem. De ők lefeküdtek. A tanyagazda a vasárnapi kimenőt sem engedélyezte a cselédeknek, nem hagyhatták őrizetlenül a gazdaságot. Ugyanakkor - a gazda tudtán kívül - mégis csak elmentek egy kis kimenőre: Az egyes tanyáknál összegyűlt a cselédség. A János meg a Helena, a kommenciós házaspár, olyanok voltak, mintha az én szüleim lettek volna. Együtt mentünk, együtt is jöttünk. De nem volt szabad tudni a gazdának, hogy mi este elmentünk a szomszédba. A tanyát üresen hagyni vasárnap annyi jószág mellett... A szomszédos tanyákon összegyűlt cselédség beszélgetett, főleg a munkáról és a gazdákról folyt a beszéd, de néha énekeltek is. A férfiak az állatokról beszéltek, mivel sok volt az állat, azokkal mindig volt valami probléma. Arról is beszélgettek, hogy a gazda hogyan viselkedett vele meg a napszámosokkal. Elmondták egymásnak a jót és a rosszat, voltak, akik jól érezték magukat, volt olyan tanya, ahol a gazda és a gazdasszony igen jó viszonyban volt a cselédekkel. Máshol meg még ennivalót se nagyon kaptak, csak szidást. És voltak jobb gazdák, akik az ünnepekre valami jobb bort adtak. Vagy tíz tanyára jártunk el, csak szombat-vasárnap, este tíz óráig. A téli összejövetelt ott úgy mondták: Ziemakampf