Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)
362 Bereznai Zsuzsanna A hajnali ébresztés így zajlott, a gazda így keltette a legénykét: - Stefi, aufsteiga! Gschnell, geschnell, gschnell wie der Wind! (Stefi, fölkelni! Gyorsan, gyorsan, gyorsan, mint a szél!) -Ja, ja, ich komm schon! (Igen, igen, megyek már.) - Ahr des gaht zu langsam! Gschnell, geschnell, fertig macha, daß da mal austreiwa kannscht! (Ne olyan lassan! Gyorsan, gyorsan, már ki kell hajtani! mármint az állatokat.) A család falubeli házában a cselédek ritkán fordultak meg, de ott a szobába nem léphettek be. Kübler István, a két nagymama által dédelgetett legényke igen nehezen szokott hozzá ahhoz a kemény, számos esetben durva bánásmódhoz, amelyben mostmár nap mint nap részesült: 3 4 Nekem, mikor az első nap odakerültem, már honvágyam volt. Nem: a második nap. Már honvágyam volt. Akkor mán bőgtem hangosan is. Sírtam. Úgyse maradok! Úgyse maradok! ...És majd' egy teljes hónapon keresztül bőgtem. Mindenki lebecsült, mindenki ...És amikor kijöttem, az volt az első: - Siechscht du dis en Mann? Ja. Dem wer s cht du so folga, so wia ... Hascht mich verstana? Ja. Also vorwärts! Látod ezt az embert? Ennek te úgy fogadj szót, mint ... Megértetted? - mutatott rá a gazda a nagybéresre. - Igen. - Akkor indíts! Pedig én odahaza a nagypapának és a nagymamának a kedvence voltam. És másnap Hogy miket mondott rám! - Scheißkerl! Lauskerl! Szarházi! Tetves kölök! Tizenhárom éves voltam, még nem is voltam tizenhárom. Apám meg olyan rideg ember volt, hogy azt mondta: - Deanni sollid au wissa, was s Diana ischt. Tudják meg ezek is, mit jelent szolgálni. Egyébként nem tudtam vele érteni, nem tudtam ezzel egyetérteni. Nem Miért, miért kell az ő sorsát átélni... Bánatában elővett egy üres papírlapot, de a levelet végül nem küldte el a szüleinek: Azt én írtam. Egy ilyen üres papíron, ott, mikor szolgáltam: Dahuei ischt dahuei. Dahuei ischt halt dahuei and wenn 's glai hendr am Ofa ischt, abr dahuei ischt dahuei and dahuei ischt dahuei and dahuei ischt dahuei. And wenn s Papiar war greßr gsei, nach hätt i dr Vattr and Muattr au no griaßa lau. 's ischt itt greßr gsei. Az otthon, az az otthon. Az otthon, mégis az az otthon, még a kemence mögött is, de az otthon, az otthon és az otthon, az az otthon és az otthon, az otthon, és ha 3 4 Schőn Mária gyűjtése, 2001 nyarán. A történetet félig magyarul, félig svábul mesélte, innen a stílus kétfélesége.
