Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 361 Ha felfúvódott a ló vagy a tehén, annak langyos vizet adtak inni, járatták, vezették az állatot olyankor. Ha a béres több abrakot adott a kelleténél, akkor az állatnak fájdalma volt, meggörnyedt. Akkor nem mindjárt szaladtak állatorvosért, hanem megpróbálták járatni, beleöntöttek neki meleg gyógyteás keveréket, amire azt mondták, hogy hajtó, mert fölfúvódott, tele volt levegővel. És mindig csak menni kellett, nem volt szabad olyankor a lónak lefeküdni. Ha a hizlalt bika túl sok vizet kapott, szétrepedt a gyomra - nagy veszteség volt. A baromfi nem lett beteg, azok olyan egészségesek voltak, kint a tanyán mindenük megvolt. Csak hipermangán többször került az itatóba. A disznók között sem fordult elő betegség. Vigyáztak az állatokra, megvolt erre a gyógyszer. Jött az állatorvos herélni, védőoltást is kaptak az állatok, a disznók és a szarvasjószág is. A gazdacselédek helyzete A cseléddel való bánásmód Kübler István így emlékezett a vaskúti cselédtartó gazdákra: Rátart iak voltak a vaskútiak, megvolt a sok vagyonuk, ehhez kellett nekik ember... A tanyás gazda vaskúti sváb parasztember volt, nem kellett őket urazni, parasztok voltak ők is. A gazdasszony nem volt méltóságos asszony, ő is sokat dolgozott. A gazdacseléd legénykétől nem kívánták meg, hogy rangjukon szólítsa őket Rézi Basl és Edi Vettr ('Rézi néni és Edi bácsi') néven kellett őket szólítsa. Volt egy lányuk is: Férjhez ment egy nagyon gazdaghoz. Gyönyörű ruhája volt, megmondom őszintén, nem is mertem a szemébe nézni, mert annyira szégyelltem magamat... hogy ő ki, meg én ki vagyok ... Zsíros volt a két vödörtől a ruhám ...Az nagyon érzékenyen lett nevelve, az csak néha-néha jött ki, inkább a konyha körül volt, de nem velünk. De fenn hordta az orrát, dirigált: Stefi, los, los, los! Arweita, nicht rumstehn! Gyorsan, gyorsan, gyorsan! Dolgozz, ne ácsorogj! - Hogy ne ácsorogjak... A gazdasszony a cselédasszonyt irányította: Az asszony meg dirigált. A cseléd főzött. Mondta, hogy ebből ennyi, abból annyi kell. A cselédlány mosott. A precíz munkát a gazdasszony csinálta. Kiporciózta a hozzávalókat. Most hozol sárgarépát, most hozol ezt ... Megpucolhatod ... Odaviszi neki a söprüt, odaviszi neki a szemétlapátot... - Gschnell, gschnell! Gyosan-gyorsan! A kanász legényke mindenkinek alá volt rendelve, nemcsak a gazdáéknak, hanem a kommenciós cselédek utasításait is végre kellett hajtania -ez volt a rend, noha azok inkább fiuknak tekintették. A gazda mindig határozottan adta ki az utasításokat, és mindent mindig ellenőrzött, de a cselédek dicséretet soha nem kaptak.