Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

360 Bereznai Zsuzsanna suk. Leültek az eperfa alá, és engem megkértek, hogy hozzak dinnyét, ilyet is, olyat is, mert volt háromféle. És akkor muzsikus is volt közöttük. Én annyira csodáltam a harmonikát... A kanász legeltetéssel töltötte a délelőttöt, majd fél tizenkettőkor kellett behajtani. Ekkor az állatokat nem az istállóba, hanem az a^óba, azaz a karámba hajtották be. Az állatokat meg kellett itatni a déli behajtáskor is - tavasztól őszig mindig itatni kellett behajtás után. Délben azért kellett behajtani a karámba, nem az istállóba, hogy pihenjen a jószág. A karámon kívül, attól másfél méterre voltak a fák. Ott a jószág válogathatott, hogy a napon marad-e vagy az árnyékban, a fa alatt. Azért voltak ott a fák. Gondviselés volt az állatokra, nagyon nagy gondot fordítottak rájuk. Délben egy félórás ebédszünet következett, majd evés után a nagy melegben le lehetett dőlni egy kicsit az árnyékban. Amikor már csillapodott a nyári hőség, délután három órakor ismét ki kellett hajtani legeltetni az állatokat. A szarvasjószág bírta a meleget, de a disznókat csak a hűvösben volt szabad kihajtani. Öt és hat óra tájban pedig behajtották a jószágot. Az anyaállatokat nem hajtották ki, azok ott maradtak az ólban. Reggelire moslékot és kukoricát kaptak, napközben is ugyanazzal etették őket. A savót és az írót is a disznók kapták, melyet tartályba öntöttek. Ezután, a délután folyamán az udvarban kellett segédkeznie a baromfiólnál: a trágyát ki kellett söpörni, a dragacson kellett eltolni a trágyadombra. Majd az udvart kellett rendbe tenni. Ezt a munkát vacsoraidőre kellett elvégezni, nyolc-fél kilenc körül volt a vacsora. Ezután már csak a lovakat kellett megnézni, a szénatartóba elegendő szénát kellett tenni, hogy az az állat, amelyik enni akar, éjjel is tudjon enni. Este a szarvasjószág leveles kukoricát kapott, a lovak meg szénát vagy zabszalmát. Majd kilenc-tíz óra tájban a kanász is lepihenhetett. Az állatok gyógyítása A férfi cselédeknek el kellett látniuk a sérült vagy beteg állatokat is a gazda útmutatásai alapján, olyan esetekben, amelyhez nem kellett orvost hívni. A gazda minden reggel bejött az istállóba, amikor kedve volt, fölkelt, benézett, hogy mennyire haladt a munka, hogy van a jószág. Ha az állaton valamilyen sérülést lehetett látni, arra volt házi patika, fertőtlenítő szerek. Házi szerek voltak a meleg víz, a só és a gyógynövények. A gazda mondta meg, hogy mit kell csinálni az egyes esetekben: teát csinálni, borogatni vele. Egy gyógyszert hetente egyszer a moslékkal kellett beadni az állatnak.