Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 347 1941-ben, tizenhat éves korában szegődött el inasnak. Mivel akkor a férfiakat már elvitték a háborúba, neki gyakran még a családi gazdaságban is kellett dolgoznia. 1944-ben tett segédvizsgát Kalocsán. József öccse Kecelen szolgált egy gazdánál, majd a hosszúhegyi állami gazdaságba ment dolgozni. János szintén inaskodott, a kőműves szakmát a szakmári állami gazdaságban tanulta ki. GYERMEKÉVEK HAJÓSON Kübler István kisgyermekkorának évei a nagyszülői szeretet ölelésében, pajtásaival vidáman játszadozva teltek: az esztendő körforgása szerint minden időt a szabad természetben eltöltve. Egyedüli onoka-gyerek voltam, engem két nagymama kényeztetett ... Én szabad gyerek voltam, elmehettem mindenhová. Én itt a Grnabákon, a Gödrökben, a pocsolyákban, a kendervízben lettem tizenkét éves. Lehetett ott fürdeni nyáron. Békákat fogdosni, gyíkokat. Azután voltak ott vadkacsák, azokat hajkurásztam... Itt az utcában voltak idősebb lányok, mint én, akkor én még alsónadrág nélkül jártam, hosszú ingben ... Itt a gödrökből verték ki a vályogot. És az nagyon mély volt, állandóan víz állt benne. Azok a vörös hasú kis békák — azokból nagyon sok volt. Aztán volt egy ilyen kerítés, lécekből. De mivel ez a gödör mindig omlott be lassan, a kerítésen alul már akkora luk lett, hogy egy ember már becsúszhatott. Aztán biztos én is ott ülhettem, nyugtalan voltam, én is belecsúsztam a gödörbe. Na most, ugye, hogy becsúsztam ... Milyen mély volt a víz, azt nem tudom ... De az a két lány vezetett haza ... És akkor jött a nagypapa, kis vesszővel - az meg olyan mosolygós volt —, de mikor ütött, nem dühöngött, nem volt dühös vagy valami. No! Akkor ide egyet - akkor az ember odakapott ... Azt tudom, hogy akkor kaptam a nagypapától. Meg arra emlékszem, hogy mikor télen már tudtam úszni, ott volt a Kanális, és akkor még kaszálták a Kanálist. És akkor a sok gazt ilyen csomókban nyomhatták bele a mederbe, hogy folyjon le. És akkor mi, srácok olyanok voltunk, hogy az alatt meg át tudtunk bújni: a víz alá lebújtunk, a másik végén meg föl ... De az közben úszott, szép lassan. Aztán én egyszer eltévesztettem ... Csomóba volt a fű fölöttem, aztán a fejemet ki akartam emelni, s ez nem működött ... Hát akkor ittam azért vizet! Egyszer aztán szétcsúszott az egész, s akkor a társaim, azok már körülnéztek, hogy hol vagyok én olyan sokáig. A hajósi fiú gyerekeknek meg kellett tanulniuk úszni is, hiszen a faluban rengeteg víz - patak, tó, mocsár, vizes gödör és árok - volt még az ármentesítést követően is. A gyerekek megtanították egymást úszni. A kislegény mindennapjai kinn, a Gödröknél teltek, ahol a természet minden évszakban a tenyerén kínálta a játékszereket.