Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 345 vállalt munkát szőlőmunkásként az uradalomban - a II. világháború kezdetéig. De ha a családi gazdaságban volt aratás vagy szüret, akkor ismét hazament dolgozni a családi gazdaságba. Az uradalomban a cselédek nem sok pénzt kerestek, kaptak egy kis petróleumot és sót is. Akkor az emberek elviselték, nem gondolták, hogy kellene ellene harcolni, a kevés kereset ellen... A XX. század első felében a Péter család kisbirokos parasztcsalád volt. Volt négy hold szőlőjük a homoki szőlőkben, több parcellában, a nagyapának is volt néhány hold szőlője a Házas tagokban. A nagymamának másfél hold szőlője volt, amit az édesanyjától, Krastek Teréztől örökölt. A család szántója 5-6 holdnyi volt, ahol búzát és kukoricát termeltek. A Péter családi gazdaság állatállománya ebben az időszakban: két ló, egy fejőstehén, egy üsző, egy borjú, két birka, három mangalica disznó, harminc kacsa, harminc tyúk, tíz liba. Amikor 1925-ben Kübler István megszületett, a hajósi Diófa utca 227. szám alatti házban laktak a szülők (akik hamarosan Vaskútra mentek gazdacselédnek), a Péter nagyszülők, Péter József nagybácsi (Péter Antal fia), annak felesége, Geiger Mária, valamint a dédnagymama, Krastek Teréz. A nagypapám ötx'enkét éves korában átadta a földjét a gyerekeinek, édesanyámnak és az ő testvéreinek: fél hold szőlőt meg másfél hold földet itt, a Szilvásban. Az aratás után minden gyereknek oda kellett adni az öregeknek két mázsa búzát, abból sütötték a kenyeret. Krastek Terézia, a dédnagymama a baromfival foglalkozott, a nyári konyhában voltak a kotlók és a kiscsibék, kiskacsák. Engem két nagymama kényeztetett, egyedüli kisgyerek voltam odahaza, onokagyerek ... Hát, hogy szíves lehettem ... Mert különben nem lehettem volna olyan sokáig náluk, tizenkét éves koromig. Akkor az hagyomány volt, hogy ha a gyerek kijárta a hat elemit, akkor menjen Vaskútra vagy Nádudvarra vagy Bokodra vagy Csávolyra. Szeretett a nagymama... A szegényparaszt Péter családban nehéz volt az élet. Az apai nagyszülők azonban jómódban éltek, hiszen a nagyapa iparos ember volt, parasztizáló iparos. A nagymama müveit asszony volt, könyvtárba járt Kalocsára, az érseki könyvtárba. Német nyelvű regényeket olvasott, melyeket az unokáknak svábul mesélt el. A nagymama volt az, aki a községházára ment adót fizetni, a postára is. O intézkedett. A nagypapa akkor már csak a szőlőjébe és a földjére ment. A pincében volt nyolcvan-kilencven hektó bora, a nagypapának. Jó gazda volt ám. Tudott gazdálkodni... Nálunk, a Péter házban nem nagyon volt ünnepi húsleves. Azt úgy hívták, hogy Sanntigsuppa, vasárnapi leves. Viszont a Kübler nagymama, Wiedner Mária férje takács volt. Az a nagymama már úgy érezte, hogy ő iparos asszony. Pedig bő szoknyában, parasztszoknyában járt. Ott más volt. Ott megvolt a Sanntigsuppa, hogyne! És megvolt az is, hogy nagyon sok volt a liba meg a kacsa - ezek mind megtömve.