Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

346 Bereznai Zsuzsanna Voltak nekik ötliteres dunsztos üvegek, amik tele voltak libazsírral. Ez a hús le lett sütve fokhagymával, amiről a zsír le lett öntve, úgy került bele az üvegbe. Volt az a bizonyos házikenyér. Az kétféle volt az ottani nagymamánál, a nagymama ott kétfélét sütött. Általában minden héten sütöttek négy kenyeret. A finomlisztből csak egyet, az ilyen magas volt. Mikor jöttek az unokák: Na, éhesek vagytok? Mert négyen voltunk unokák — már nem mi, mert a nagymamának volt még egy lánya is. Ott is volt két fiú. Meg mi voltunk itt, két fiú ... Hát, így a nagymama tudott vonzani ... Mi őhozzá nap mint nap jártunk, mi gyerekek. És vágott akkora kenyeret, mint az ember két tenyere. És akkor rátette a tűzhely lapjára, ott megpirult szépen, olyan ropogósra, és akkor abból a zsírból megkente, megsózta, megpaprikázta ... Most is az ember visszagondol egy ilyen zsíros kenyérre ... Hogy milyen kívánatos, ugye ... És akkor mindig azt kérdezte: elbírsz vele? A szüleim asztalánál csak az a rozsos kenyér volt... Kübler István testvérei közül csak az idősebb öccse került el szolgálni, ő két évet szolgált. De hamar haza kellett jönnie, mert az édesapjuknak be kellett vonulni katonának, elkezdődött a II. világháború. A legkisebb öccse pedig azért nem ment gazdacselédnek, mert a háború után már kitelepítették a családot. Én szolgáltam a leghosszabb időt. Ebben benne van az inasélet is: négy évig voltam inas Hajóson a kovácsmesternél, majd még négy évet mint segéd dolgoztam nála, mert nem volt hová menni. Ezek voltak a kovácsmesternek a kisinashoz intézett első szavai: - Utolsónak odaülni az asztalhoz, elsőnek fölkelni! Nem dohányozni, mert aki dohányzik, az nem gondol a munkára! És nem fütyül és nem danol! Mert ha fütyül, akkor az éneken van az eszi és nem a munkán! - akkor így volt. Beck kovácsmester a csekély mértékű iparűzés mellett főképpen gazdálkodott. A hajósiak az ilyen embert parasztizáló iparosnak nevezték. Mivel a mester feleségének sok szőlője volt, s a szőlővel nap mint nap van munka, Kübler István kovácsinasként a legtöbb időt a szőlőben töltötte. Ott a gazdasszony volt a „ nagybirtokos ", sok volt a szőlő, de mivel én mindenhez értettem közben ki kellett menni a földet is művelni a gazdával, és rám bízták még a lovakat is. A téli időszakban a faszánokat javították, a vasalásokat, a patkolásokat végezték, a gazdák ilyenkor javíttatták a szekerüket. Csak amikor tavasszal jött a munka, akkor korábban keltünk, reggel megcsináltuk a munkát, a mester otthon maradt, és mondta, hogy Pista, te máma mész a feleségemmel a szőlőbe. Este négyre jöttünk haza, akkor meg mentem a műhelybe. Megéleztem, fentem a szerszámokat, meg a lóbefogás is az én dolgom volt, én vezettem a lovat a szántóföldre. A kovácsmester ártéri kertjében, a Bettiiben is rendszeresen dolgoznia kellett, ahol akkor zöldséget termeltek.