Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bereznai Zsuzsanna: Egy hajósi sváb legényke cselédsora a Bácskában (1938-1940)

Egy hajósi sváb legényke sorsa a Bácskában 339 Az 1930-as statisztikai adatok szerint a 215 896 gazdasági cseléd kétötöd része, közel 87 000 fő nőtlen vagy hajadon családi állapotú volt. Ez az uradalmakban és a paraszti gazdaságokban dolgozó cselédek összesített száma. Az uradalmi és a gazdacselédek között az a döntő különbség, hogy a nagybirtokok felnőtt családos alkalmazottaival szemben a paraszti gazdaságok előnyben részesítették a fiatal és még nem házas cseléd munkavállalókat.

8 „A béres mint a paraszti gazdaságokban legtömegesebben előforduló cseléd típusán belül megkülönböztethetjük a kisbérest, a bérest és az öregbérest. A 14-17 éves fiúkat, tehát a kisbéreseket a jószágok őrzése és ellátása körüli munkákkal bízták meg, de időnként más munkára is befogták őket (szántásnál-vetésnél vezették a lovat, kapáltak, markot szedtek vagy kukoricát törtek). A béres viszont minden gazdasági munkát köteles volt ellátni, sőt nem egyszer még a tanyaépület tattarozásával is megbízták."

9 A gazdacseléd további sajátossága az, hogy a konvenciót (melyről szó esik a bérlevélben, ahogyan az alkalmazott munkájáról is) közvetlenebbül határozzák meg a hagyományok, mint az uradalmi cselédség esetén. A gazdacselédek kommenciójának a gabonajárandóság mellett a Horthy-korban is elengedhetetlen tartozéka volt a ruha és a lábbeli mint járandóság, viszont hiányzott belőle a marhatartás és az illetményföld. Tehát összességében a gazdacseléd keresete csekélyebb volt, mint az uradalmi cseléd járansósága."

1 A tanyákra elszegődött gazdacselédek sorsa ugyancsak sajátosan alakult. „A cselédes tanya vagy nagygazdatanya olyan határbeli lakó- és gazdasági telephely, amelynek gazdája városban él, tanyájában pedig magános vagy családos cseléd lakik. Tájanként és történeti korszakonként sok változata van. Tanyának fogható fel a XVII-XVIII. századi határbeli állatteleltető szállás, ahol kint tartózkodó férficseléd gondozta az állatállományt. Ide sorolhatók a Tiszántúlon tanyásnak, Kecskeméten kertésznek nevezett, állandóan kint lakó cselédséggel benépesített szántóföldi tanyák. Ide tartoznak a XX. századi ún. nagygazdatanyák, amelyeknek birtokosai polgárias városi házban éltek polgári vagy paraszt-polgári keretek között, tanyájukra pedig cselédet vagy cselédeket szerződtettek, akik művelték pusztai birtokaikat. A tanyai cseléd és családja kisebb részt pénzben, nagyobb részt terményben kapta a bérét. A gazda felesége és polgári pályára készülő gyerekei ritkán és csak vendégként tartózkodtak a tanyán. A birtokos viszont többet volt kint, de csak irányított. Tényleges termelőmunkát nem végzett. A nagygazdatanyához közel álló típus az úri tanya. Szervezete hasonló az előbbihez, birtokosa azonban nem paraszt, hanem hivatalnok, katonatiszt, szabad foglakozású és a többi. Az úri birtokos családjának nyári kint tartózkodása tulajdonképpen nyaralás volt." 1

1 8 GYÁNI Gábor 1998. 285-286. 9 GYÁNI Gábor 1998. 286. 1

0 GYÁNI Gábor 1998. 286. 1

1 BÁRTH János 1977. 480. Valamint: ERDEI Ferenc 1976. 142-144.