Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Mészáros Mónika - V. Székely György: Egy Árpád-kori település (Dunavecse-Temető-dűlő) kútjai
Egy Árpád-kori település kútjai 23 kút, azt mutatja, hogy másodlagosan szigetelésre is szolgált a bélés. Néha ugyanis a magasan álló talajvíz beszivárgott a tiszta vizű forrás feletti rétegből a kútba, s tönkretette az ivóvizet. A habarcsos kőből épített vagy téglás kutak további bélelésére már nem volt szükség. Ez a bélésforma ugyanis az építőanyagnak köszönhetően majdnem tökéletes volt. A sziklába vagy kavicsos rétegbe vájt kútnak sem kellett egyéb bélés. Az agyagos és homokos talajból azonban a szemcsék beszivároghatnak a kút vizébe, ezért szükségessé teszik a fa vagy nád bélelést 7 5. Az Árpád-korban és a késő középkorban sokféle bélésanyag és bélelésmód volt elterjedt hazánk területén: voltak kőből és kőből-téglából vegyesen épített, téglával bélelt, és fabélésű kutak. Az utóbbiak közé az egyszerű gerendabéléses, a deszkával bélelt, a kivájt fatörzsbélésű (más néven bodon) és a vesszőfonatos belsejü kutak tartoznak. A római korban elterjedt volt a hordós, illetve a vegyes hordós-ácsolt gerendás szerkezet is. A legkevésbé tartósnak a kutatás jelenlegi állása szerint a vesszőfonatos 7 6 és bodonkutak látszanak, hiszen ezekből került elő eddig a legkevesebb. Persze az is lehet, hogy kevésbé voltak közkedvelt bélelési technikák, mint pl. az ácsolt gerendás bélelés. A bélések elkészítése szaktudást igényelt, főként ami az ácsolt deszkaszerkezetet illeti. Vaday Andrea tanulmányában a csapolási technikákat három csoportba sorolja, nem különítve el közben a gerendákból ill. deszkákból készült ácsolatot: 1. Két szögletes vagy félkör alakú bemetszést készítenek a gerenda hosszanti végén, ide illesztik a hasonlóan kiképzett alsóbb gerenda sima, egyenes élét. Ha nem illeszkednek a gerendák tökéletesen, akkor a rést fadarabbal, vesszővel töltik ki, hogy megakadályozzák a vízbeszüremlést. Az ilyen boronatechnikával készült kutat rováskútnak nevezik, számos példája van szakirodalmunkban az őskortól a néprajztudomány által vizsgált időszakig. 2. Egy bemetszéspár van egymással szemben a hosszanti végen, és ebbe illeszkedik a hasonlóan kiképzett alsó és felső deszka. Ez a kút így kevésbé tartós, mert jobban elvékonyodik a bemetszéseknél a fa, így kevesebb idő alatt korhad el a csapolásnál. 3. Egy szögletes furat vagy ereszték van a deszka mindkét végének közepén, ebbe illeszkedik az elvékonyodóra, négyzetes átmetszetű végűre kiképzett másik deszka. s 7 5 VADAY Andrea 2003. 31. 7 6 Vesszőfonatos bélésű kutak eddig több korszakból kerültek elő, bár gyér számban : az M 1 -es autópálya feltárásain talált ilyet Németh T. Gabriella, Takács Miklós, T. Szőnyi Eszter, Tomka Péter; a Dunakeszi-Székes-dűlő lelőhelyen Szilas Gábor; Kiskunfélegyháza-Haleszen Somogyvári Ágnes, az M7-es autópálya nyomvonalán Németh Péter Gergely és Siklósi Zsuzsanna; Békéscsabán Nikolin Edit (ld. a kutatástörténeti bevezetőt) 7 7 Ilyen csapolású gerendabéléses kutat tárt fel Pálóczi Horváth András 1984-1985-ben a középkori Szentkirály falu területén. A csapolás módját egyenes lapolásnak, vagy kampolásnak nevezi. (PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986. 86.). Erre a csapolási módra érdekes analógiákat hoz fel Oroszországból: a moszkvai Kreml XIII-XIV. századi rétegében ilyen gerendaépítményre bukkantak, Novgorodban pedig egy vízrendszerbeli összekötő kút hasonló alakú ácsolatot tartalmazott, mint a szentkirályi (PÁLÓCZI HORVÁTH András 1976. 291.). 7 8 VADAY Andrea 2003. 34.
