Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben

152 Bánkiné Molnár Erzsébet gért, mert Szigeti János nem akarta házassági ígéretét beváltani, a legény mentségül éppen az említett szokásjogra hivatkozott. „Én igaz, hogy néki ígértem, hogy őtet elveszem, de azt kezem be adásával vagy más ajándék adásával meg nem erősítettem".

6

3 A jegyruha a házastársak külön vagyonának számított, sorsát és értékét szűkebb és tágabb közösségük számon tartotta, figyelemmel kísérte. Tudunk olyan esetről, amikor az elhunyt feleség szüleitől a férj szerette volna ezeket megszerezni, de nem jutottak egyezségre.'

1

4 Félegyházán Móczár Márton özvegye az örökségből visszakövetelte a jegyruhája árát. Elmondta, hogy „össze kelésünk után [a férje] mintegy jegy ruhául egy selyem posztó szoknyát vévén, mellyet egy darab ideig hordoztam is".

6

5 Később az asszony megunta a ruhát, eladta 16 forintért, s a pénz kölcsönadta férjének, aki azt a maga szükségére elköltötte. Az örökség elosztásakor a férj által elköltött 16 forintot követelte, mert azt a saját külön vagyonának gondolta. 1776-ban Kunszentmártonban Tóth Katalin 26 Ft 50 krajcárt költött jegyruhára.

6

6 A kézfogót, más néven kendőlakást rendszerint ünnepi lakomával egybekötve tartották. A palócos felülrétegezettségű helységekben, amilyen például Félegyháza volt, inkább a kendőlakás kifejezést használták.

6

7 A XVIII. század végére utaló feljegyzésben olvashatjuk, ha a kérők a háztüznézés után elégedettek voltak a látottakkal, azaz az előzetes beleegyezés a fiatalok és a szülők részéről is megadatott, következhetett a „kendőlakás", az eljegyzés.

6

8 A jegyajándékot a kérő vitte el és adta át a menyasszonynak. Ha a leány elfogadta az ajándékot, akkor kitűzték a kézfogó idejét. A lakoma költségét a fiú fizette, de a lányos háznál tartották. A kézfogón megkérdezték a fiatalokat: „kezet vagy házassági jelt nem adtak-e valakinek? Továbbá, hogy szeretik-e egymást?" Igen válasz esetén a fiatalok megfogták egymás kezét, asztalhoz ültek, ettek, ittak, vigadtak. A lány egy pár keszkenőt adott a fiúnak, mint jegyajándékot. Később a közreműködő asszonyok a leánynak elvitték a legény jegyajándékát, s akkor még egy pár fehér öltözőt is adott a legénynek. Az esküvőig a menyasszony a jegyruhában járt a templomba, így mindenki láthatta, a szerződés megköttetett. A Jászkunságban az 1866-ban megjelent alföldi népszokások között

6'' leírtnál gazdagabb ajándékot is megfigyelhettünk. Bathó Edit a jász lakodalom szokásrendszerét vizsgálta. 0 Megállapította, hogy a Jászságban a jegyváltásra az eljegyzés, a jegyváltás és a kézfogó fogalmakat is használták, Jánoshidán viszont kendőváltásnak nevezték. A néprajzi leírások '" BKML. Szabadszállás, Benevala examen 1772. jan. 16. 6

4 BKML. Kunszentmiklós, Processusok P. Kötés 7. Db. 357/1796. 6

5 BKML. Kf. lt. Processusok No. 19. Caps. 1. Fase. 5. No9./1779. 6

6 SZML. Kunszentmárton, Fasc. 17. No. 43/1776/77. 6

7 SZINNYEI József: Magyar tájszótár I. köt. 1893-1901.1. 6

8 RÉSŐ ENSEL Sándor, 1866. 208-21 1., 30-35. p. 6

9 Uo. 7

0 H. BATHÓ Edit, 1983.