Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben

140 Bánkiné Molnár Erzsébet Előfordult, hogy az őrök néhány garasért elengedték a vétkeseket. 1853-ban Kunszentmiklóson a mesterlegények vízkereszti mulatsága miatt bukott le két éjszakai vigyázó. A vigasság végén ki-ki hazatért, nem úgy két legény, ők az utcán folytatták a dalolást. Lármázásuk büntetést érdemelt, de az őrök 2 pengőgarasért szemet hunytak a kihágás felett. Hogy, hogy nem, az eset kiderült. A főbíró a két őrnek mérette ki a 12-12 botütést, de mások is okulhattak belőle.

2

0 Az átutazó idegenek olykor bekéredzkedtek valamelyik gazdához, hogy az éjszakát az istállóban, a rangosabbak pedig a házban tölthessék. Megpihentek, majd folytatták az útjukat. 1771-ben leégett a sárospataki iskola, s a diákokat, mivel nem maradt elég férőhely s egyébként is a karácsonyi pihenés időszaka következett, december 8-án hazabocsájtották. Három pataki kollégista fiú a Jászság felé vette útját, s Kiséren betértek Kovács Mihály házába. Estére elcsendesedett a háznép. Egy kézfogóra rendezett mulatságból kicsit csapulosan

2

1 hazatért gazda és felesége lefeküdt, a két diák pihenni tért. Nem úgy a harmadik. Varga István inkább a kemencepadkát választotta, ahol a gazda lánya pergette a rokkát. A gatyára vetkezett legény Erzsi mellé telepedett, s a leány borral kínálta. Talán a bor hatására, talán azért, mert nem volt szokása a köntörfalazás, Erzsi nem palástolta, kedvére való lenne a legény, beszélgetni kezdtek.

2

2 Erzsi: - Mihelyt a házunkba béjött kend és az szemébe tekintettem Kendnek, mingyárt megszerettem Kendet. Kend világi ember nem papnak való, átkozott légyen Kend, ha pap lészen. Majd közölte, van már választottja. István: - Micsoda emberhez ment Kendférjhez? Erzsi: - Biz én csak egy bundás emberhez, csak ollyantén ifjú, hogy ha látná Kend maga sem hinné, hogy az, az én férjem. István: - Hát engem szeret-e Kend? Erzsi: — Bizon szeretném én. István: - Adja bé hát ennekem a kézit Kend! Erzsi: - Úgyde, hát majd ha kérdi a Pap, hogy adtad-e hitedet kezedet, hogy mondhassam el, hogy nem adtam. István: - Csak váljon el [Kend] a mátkájától! Lefizetem a 12 forint büntetést, s ha száz könyvem meg bánja is nem gondolok vele, hiszen, ha el vál Kend úgy fogja azt tudni a Tiszteletes Úr és mások is. Szót szó követett, s a leány beadta a kezét Varga Istvánnak, s fogadkozott, ha török földére, a tengeren túl viszi, akkor is elmegy Istvánnal. Mindketten mondották: - menykő üsse meg aki megmásolja. Az elhatározás megszületett, de nehogy a jövendőbeli férj úgy gondolja, leereszkedett a jászkiséri parasztlányhoz, Erzsi eldicsekedett, nem akármilyen leány 2

0 BKML. uo. 180. p. 2

1 Tájszó: ittasan. 2

2 SZML. Jászkisér, Acta inguisitionalia 1771. jan. 6. A mátkaságot úgy tekintették, hogy férjhez adták a leányt, s a templomi esküvő csak megpecsételte a házasságot.