Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben
Mindennapok történelme a Jászkun Kerületben 141 ő, mások is szívesen feleségül vennék: - Mai napon három szeretőm is ide jöttek és az süvegeiket az asztalra vágván úgy sírtak fel s alá a házban. " 2 3 A pataki diák és a jászkiséri gazda leányának szerelméből mégsem lett házasság. Másnapra kelve a diák kijózanodott, és azt is letagadta, hogy kezet adott a leánynak, pedig éberen figyelő társa bizonygatta, hogy az idézett beszélgetés után, amikor a gyertyát eloltották, István Erzsi mellett talált éjszakai szállást. A sötétségben többet nem láthatott, így nem tudta bizonyítani történt-e egyéb a hallottaknál. Varga István és Kovács Erzsi kemencepadkán elhangzott beszélgetéséhez hasonló, az udvarlás fogalomkörébe sorolható, számtalan esetet idézhetnénk. A figyelemre méltó számunkra, hogy „a kéz beadása" megpecsételte az egyezséget, amit büntetés nélkül nem bonthattak fel a fiatalok. Az adott kéz, az adott szó megváltoztatása a közösség erkölcsi érzéke szerint normaszegést jelentett. Ha kiderült - és legtöbbször kiderült -, követte a vizsgálat és a „szemes tanúk" meghallgatása után a méltó ítélet. A mindenkori főbíró nem csupán a helység igazgatását és jogszolgáltatását irányította, hanem a közösség erkölcsi rendjét is óvta. A helyi közösség normái szerint a Jászkun Kerületben „a kézbeadásf ' az ünnepélyes kézfogó követte. A két esemény között eltelt időszakban lehetőség nyílt az elhamarkodott döntések korrigálására. ígéreteknek se szeri, se száma nem volt a kapcsolatok udvarlási szakaszában. A praktikusabbak pántlikát, selyemkendőt, piros csizmát áldoztak a hódítás sikeréért. Konfliktus a házassági ígéretek megszegéséből keletkezett. Ha bebizonyosodott, hogy az ígéret olyan körülmények között hangzott el, hogy azt komolyan lehetett venni, a hitszegő nem úszta meg büntetés nélkül. A megszegett ígéretek beváltását többnyire a becsapott leányok követelték, sokszor egy megfogant kicsi életnek próbáltak apát, de legalább eltartót, esetleg élelmére némi pénzt szerezni. Segítségért a helyi tanácshoz, bíróhoz fordulhattak. A sértett fél előadta a panaszt, a bíró pedig mindkét fél tanúit meghallgatta, majd ítéletet mondott. A legénynek az esetek döntő többségében fizetnie kellett, de a házasság kötelékét nem kényszeríthették rá. 1814 októberében a 22 éves Hermán Mári nem látott más lehetőséget élete jobbítására, minthogy a bíró elé adja a panaszát. 2 4 Bíró: - Miért jöttél ide? Mári: - Azért jöttem, hogy Csépán Jánostól teherbe estem, akkor azt ígérte, hogy elvesz feleségül, de már most tagadja. Azt kívánnám, ha már most szerencsétlenné tett, legalább a gyermek tartására fizessen valamit. Bíró: - Hol és hányszor voltál véle? Mári: - Először Szent Mihály-napkor esztendeje voltam véle a vásárban, ahol pecsenyét sütöttem. Másodszor elhívott az annyához, azt beszélte, hogy soha se 2 3 Uo. 1 A SZML. Karcag, Bírói nyomozások jegyzőkönyve 1813-19. 84-85. p.
