Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben

Mindennapok történelme a Jászkun Kerületben 137 mert a katonák nem engedték táncolni a helybelieket, de az is lehet, hogy fordítva történt. Mindenki másként mesélte az esetet aszerint, hogy ő ütött vagy őt ütötték. Marosi János húszéves faragómester úgy látta, Szondi Ferenc muzsikáltatott, s a katonákkal együtt kezdtek deitsot táncolni, amikor valaki fejbecsapta a katonát egy bottal.

5 Mulatozásba torkolló ivászatot házaknál is rendeztek. Ilyenkor a kocsmából bort vitettek maguknak, dudást fogadtak, s dudaszó mellett táncoltak. Szintén Jászkiséren, 1762-ben három legény szombat estétől vasárnap estig egyfolytában mulatott. Amikor a kulacsokból és a kancsóból elfogyott a bor, vederrel vitettek maguknak, közben Paprika Pista fújta a talpalávalót.'' Az őszi betakarítást és az állatok behajtását követően, Demeter-nap után egyre gyakoribbak lettek a fiatalok csintalanságaiból, duhajságaiból keletkezett rendzavarások. A kertekben, istállókban bandáztak, néha a településtől távolabb a határban gyűltek össze. Ilyenkor a hideg ellen azzal melegítettek, amit találtak. 1768 januárjában, Karcag határában a Delószigeten tüz támadt a virtuskodásából. Néhányan az összegyülekezettek közül felszedték a csíkkasokat és meggyújtották, hogy ne fázzanak. Amit nem égettek el, azt ülőkének használták, miközben a tűz körül beszélgettek.

7 A kasokban tárolt csíkhalat bizonyára megsütötték. Az 1760-70-es években a leggyakrabban használt hangszer a Jászkun Kerületben a hegedű és a duda volt. A hegedűsök a cigányok közül kerültek ki, s főleg a kocsmákban, csárdákban muzsikáltak. A dudások viszont pásztorok, legtöbbször juhászlegények voltak. A félegyházi Becski János a dudájáról kapta ragadványnevét. Őt az 1780-as években csak Becski Dudásnak nevezték. Kisújszálláson, 1766 karácsonyán Kovács Mihály juhász fújta a dudát, amikor a táncba belefeledkezettek szétrúgták az istállóban rakott tüzet, s az egész épület leégett.

8 Az eset karácsony első napján történt. A lakosság többsége éppen templomban volt. A tűzvészt követő vizsgálatban a duda tulajdonosa elmondta, látta, amikor Gara István dohányzás közben a szénatartóra könyökölve hallgatta a dudaszót. Talán a pipából kipottyant parázs okozta a tüzet. Egy másik tanú szerint már a karácsony előtti este, sőt egész éjszaka hallatszott a dudaszó. Reggel azután látta a tüzelés nyomait is, s hogy sokan lehettek ott. Volt, aki felismerte Kovács Mihályt, a dudást. A tanú hazafelé tartott a templomból, amikor meghallotta a dudaszót, s bár erről nem számolt be, nyilván maga is ott maradt egy ideig, másként honnan ismerhette volna fel a dudást. A nevezett karcagi istálló nem először adott helyet legények mulatozásainak. A tanúvallomásokból kiderült, hogy már az esetet megelőző nyáron szüntelen dudálás és sípolás hallatszott az istállóból, ahol „sokan tanyáztak a dudálás kedvéért". A népnyelv az ilyen történeteket kiszínezve adta tovább, olykor gúnydalokat, úgynevezett pasquilust szerkesztettek róluk. Karcagon s BKML. Szabadszállás, Benevola examen, 1832. Balogh Péter vallomása. 6 SZML. Jászkisér, Inguisitionis et alia acta senatorum. 7 SZML. Karcag, Inguisitionalia 1768. 302. p. 8 SZML. Kisújszállás, Prot. Inquisitionis 1767. máj. 14.