Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben
138 Bánkiné Molnár Erzsébet 1773-ban szintén egy tűzvész után keletkezett a csúfolódó vesike, amelynek alábbi részletét lejegyezték. „Rápoltinak immár megégett a háza, a Kováts Legénnek belé a gubája".'' Az említett esetekből ne gondoljuk, hogy Kunság-szerte valamiféle aszketizmus uralkodott a XVIII. század második felében. Számos lehetőség adódott a tilalomtörés nélküli vigadozásra. Ez a korszak a nagy középítkezések időszaka. Kerületi-házak, quartélyházak, templomok épültek. A nagyobb építkezések befejezése nem múlhatott el vigasság nélkül. Például Kunszentmártonban 1781. Szent Rókusnapján, amikor a Districtualis ház felépült, a kőművesek rendeztek vendégséget. Muzsikusokat hívtak és mulattak, táncoltak. 1 0 A céhek is tartottak muzsikás összejöveteleket, de a dorbézolást nem tűrték meg a céhtagok körében. Félegyházán 1773 januárjában a céhbeli takács legényeket árestomra ítélték dorbézolásért. 1'A legények ellene szegültek az ítéletnek. „Simon Sándor csupa megvetésből és nagy kevélyen elnevetvén magát süvegét a törvényszék előtt feltévén indult ki a törvény házából." A sértést a tanács 15 pálcaütéssel torolta meg. A legénység tiszteletlen viselkedéséért a céhmesternek is felelnie kellett, akit a dorbézolás „pártolása" miatt leváltottak. Italozás, dohányzás, mulatozás közben el-elhangzott egy-egy sértő megjegyzés, csúfolódás. Ilyenkor a kirendelt rendfenntartóknak kellett szétválasztani az egymásnak ugrókat. Egészen durva tréfákat is elkövettek, például 1749-ben Jászkiséren a kiszemelt legénnyel társai szappanos pálinkát itattak. 1 2 Ha nem történt súlyosabb testi sértés, akkor a verekedők a bíró vagy a hadnagy felszólítására megitták a béke-poharat, s az ügyet lezártnak tekintették. A legális ismerkedési, szórakozási alkalmak közé sorolhatók a fonók. Téli időszakban hol az egyik, hol a másik lányos háznál gyűltek össze az asszonyok és a lányok. Miközben pergett az orsó, csataráltak, ] 3 nevetgéltek. A vidámság odavonzotta a legényeket. A késő esti utcai csendrendelet azonban a fonókra is érvényes volt. A helyi rendszabás szerinti határidő után, amit harangszóval, helyenként a toronyból felhangzó tülköléssel jeleztek, illett otthon tartózkodni, de legalább csendesen hazatérni. A jászkun települések rendjére részben szegődtetett rendészeti tisztségviselők, részben a helybeli gazdák ügyeltek. 1 4 A szerződéses alkalmazottak közül a vakterok kizárólag éjjel, a polgárok és tornyosok pedig váltva, éjjel és nappal vigyáz9 SZML. Karcag, Prot. Inquisitionis 1773. 227. 1 0 SZML. Kunszentmárton, Prot. Inquisitionis 1746-1793. No4. Pag. 4-5. 1 1 BKML. Kf. .lt. Nol9. Caps. I. Fase. 8. No7/1773. 1 2 SZML. Jászkisér, Inquisitiones et alia acta senatorum 1748. pag. 272. 1 3 Tájszó, asszonyi civódást, hangoskodást jelent. Karcagon volt gyakori a kifejezés használata. 1 4 A rendészeti igazgatás szervezetéről lásd: BÁNK1NÉ MOLNÁR Erzsébet, 1996. 104-112. p.
