Bárth János szerk.: Cumania 24. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2009)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Mindennapok történelme a Jászkun-kerületben

136 Bánkiné Molnár Erzsébet pülés hagyományos rendjében, erkölcsi és társadalmi szokásaiban. A szokást a gyermek és a felnőtt egyformán úgy tekintette, mint a törvényt, amit büntetlenül nem lehet megsérteni. A gyermekeknél és a serdülő lányoknál valamivel több szabadságot élveztek a legények. Mulatságra, pihenésre, ismerkedésre legalkalmasabbak voltak az esztendős ünnepek, a farsang három napja, a húsvét, a karácsony. Néhány „heverő nap" jutott számukra év végén a cselédfogadások után. Jeles alkalom volt szórakozásra hasonlóan az őszi juhtorokhoz - az állatok kihajtásakor tartott tavaszi mulatság. Ismerkedésre a vásárokban, a családi ünnepek közül pedig főleg a lakodalomban és a társas munkák közben volt lehetőség. Vasárnaponként és ünnepnapon a helység apraja-nagyja megjelent a templomban, ahol alkalom nyílt a jövendőbeli kiszemelésére, a mise utáni beszélgetésekre. A vasárnap pihenésre szentelt ünnepnapján az állatok szükséges etetésén túl minden mezőgazdasági és mesterségbeli munkavégzés tilalmas volt. Az ünneptörők szigorú büntetést kaptak, olykor pénzben, olykor botütésben számítva a penitenciát. A helyi kocsmában, egy-egy pajtában, istállóban, csárdában az ünnep délutánján felhangzott a muzsikaszó, táncra perdült a legénység, ritkábban a leányok is. A böjti napokon mindez szigorúan tilos volt. Olyankor, hogy valaki meg ne feledkezzen az illemről, kihirdették: „A muzsikálás és táncolás tilalmaztatik, mivel böjti napok következnek"." A tilalom feloldása hasonlóan vasárnap a mise után hirdetésben történt. A templomban a legények helyén a karban, házsor szerint beosztva egy-egy tizedes ügyelt a rendre. Aki csintalankodott, büntetést kapott. Jászkiséren a helyi rendelkezés szerint amint a mise véget ért, és a megjelentek a templomot elhagyták, a renitenseket azonnal megbüntették, például a „publicum" előtt megkorbácsolták.

3 Félegyházán a kisériekhez hasonlóan jártak el. Tapasztalván, „hogy némely hideg keresztények, kivált iffiak s leányok az templomban sok csínt s illetlen csacsogásokat, vigyorgásokat szoktak végben vinni", a rendetlenkedőket a bírónak feladták.

4 A mulatságok lehetséges helyszíneit a tizedesek ellenőrizték. A szigor ellenére előfordultak kicsapongások. Jászkiséren 1754 karácsony másnapján a kocsmában táncoló legények mulatság közben úgy összeverekedtek, még a muzsikust is megverték. A verekedés kezdeményezőjét az odaérkezett helybeli rendfenntartó hadnagy láncon vezette a tömlöcbe. Az eset korántsem egyedi, különösen gyakran fajult verekedéssé az olyan mulatság, amelyen a helységben tartózkodó idegenek is megjelentek. A beszállásolt vagy szabadságolt katonák rendszeresen verekedésbe keveredtek a helybeli férfinéppel. 1832-ben Szabadszálláson hatalmas tömegverekedés támadt a kocsmában, 2 SZML [Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár]. Jászkisér, Inquisitionis et alia senatorum 1745. febr. 26. 3 Uo. 1755. jún. 13. 4 BKML. Kf. lt. .Prot. Pol. 2. p. 223 ./1769. ápr.l.