Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Knipl István–Tánczos-Szabó Ágota: Volksbund szervezetek a Duna-Tisza közén – a zászlóbontástól a megtorlásig
356 Knipl István - Tánczos-Szabó Ágota Amint arról már szó volt, a háború végén a helyi Volksbund-szervezetek vezetőinek csupán kis hányada távozott el az országból, hogy megelőzze a későbbi felelősségrevonást. Ellenük távollétükben folytak büntetőeljárások, amelynek során bűnösnek mondták ki őket, és elkobozták hátrahagyott vagyonukat. 226 Az itthonmaradottak közül némelyek példás büntetéseket kaptak. így pl. 7 év börtönbüntetéssel sújtották Kuncz J. hartai helyettes vezetőt, aki meggyőződéses bundistaként részt vett a magyar érzelmű sváb lakosság fenyegetésében és bántalmazásában. 227 A hajósi Volksbund megalakításában szerepet vállalt, később vezető tisztséget betöltött Reiter S. és Kimer R. 3 és 4 év börtönbüntetést kaptak. 228 Egy húszéves csataljai Volksbund lányifjúsági vezetőre 3 év börtönt szabtak ki, míg a császártöltési asszonycsoport irányítója 1,5 évet kapott. 229 Szervezőtevékenységért, tisztségviselésért vagy ha az illető „veszélyes németbarát"-nak minősült, szintén többéves szabadságvesztés büntetést szabhatott ki a népbíróság. így pl. 5 évre ítélték azt a vaskúti bundistát, aki 1944-ben az SS-be való belépésre buzdította a község fiatalságát; a hartai Klein K.-né szintén agitációs tevékenységért 2 év börtönt kapott, míg egy csávolyi birtokos, aki cselédeit a Volksbundba való belépésre kényszerítette, 5 év kényszermunkát érdemelt. 230 Aktív tagságért (tagdíjfizetés, a bundház gyakori látogatása) általában 1 év börtön járt. Súlyosbító körülménynek számított, ha valaki hosszú ideig volt a szervezet tagja, több gyűlésre elment vagy németországi gyerekeket nyaraltatott. Elévülésre hivatkozva viszont felmentettek olyanokat, akik 1939-40-ben kiléptek a Volksbundból. A bundista férfiak feleségei ellen automatikusan megindult a népbírósági eljárás, sőt olyan fiatalok ellen is, akiket szüleik német (pl. a bajai volksbundista) iskolába járattak. A vagyonelkobzás mint mellékbüntetés alkalmazásában a népbíróságok gyakorlata nem volt teljesen azonos. A Kalocsai Népbíróság álláspontja szerint „a vagyonelkobzás kimondását a rendelet csak fakultatíve írja elő", ezért az ottani ítélkezők számos alkalommal mellőzték alkalmazását. 231 Igaz, a vádlottak egy részének ekkorra már tényleg nem maradt semmije, hiszen a helyi földigénylő bizottságok sokszor még a bűnösség kimondása előtt intézkedtek, a már említett listák vagy a tanúk bemondásai alapján. Mindenesetre a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) több esetben is felhívta a kalocsaiak figyelmét a helyes álláspontra és eljárásra: „A Volksbund tagjai a magyar népközösséggel szemben köteles állampolgári hűségüket oly időben tagadták meg, midőn ennek fokozottabb jelentősége volt, ezért a magyar népnek árulásukkal okozott nagymérvű károsodás részbeni fedezé:> L. pl. Welker Keresztély perét, aki a Délvidék képviseletében a felsőház életfogytiglani tagjaként a zsidók ellen irányuló törvények meghozatalában részt vett. BKMÖL XXV. 16. B. 274/1946. - Hiesl J. orvos, a vaskúti bund szellemi vezetője a háborús után szintén elmenekült. BKMÖL XXV. 16. B. 180/1946. 7 BKMÖL XXV. 17. B. 1000/1945. 8 BKMÖL XXV. 17. B. 246/1945. és B. 325/1945. 9 BKMÖL XXV. 16. B. 193/1945., illetve XXV. 17. B. 1856/1946. 0 BKMÖL XXV. 16. B. 56/1945.; XXV. 17. B. 181/1945., illetve XXV. 16. B. 331/1945. 'BKMÖL XXV. 17. B. 11/1946.
