Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 173 valamint azért, mert a talaj ekkorra már kicserepesedhetett. Azt mondták: aki a búzát boronálja, az ne nézzen hátra. Ezt svábul nem mondták, ezt magyarul mondták, mert ez nem hajósi szokás volt. Ne nézzen hátra, mert ezzel azért kitépett egy bizonyos, kisebb mennyiségű búzát — ez nem a téeszbe ' volt, hanem a maszek világba ' volt. De a hajósiak is csinálták. Ezt az eszközt magtakarónak nevezték, vasból volt, a hajósi kovács csinálta. Később gyárilag is készültek ilyen eszközök. Érdekes, hogy magtakarónak nevezték, pedig tépi is a növényt - de nem az volt a feladata. Kicsit föllazította a talajt. Az 1920-30-as években Mendier Ferenc nagyparaszt gazdaságában kétféle fogasoló volt: a Zahekta (vasborona) és a gyűrűs Ekta vagy Rengalaekta. Ok kökényágakból készült boronát nem használtak, nekik tellett vaseszközökre. A két fogasolót egymás mellé akasztották, s két ló húzta. A vetést követő időszakban a gazda gyakran kiment megnézni, hogy hogyan kel ki a vetés, hogyan növekedik. A módos gazdák a vetés után marhatrágyát hordattak ki a földre. A vetést követően a gabonaföldeken nem volt más munka, csak az acat (Dischl, németül Distel), a konkoly (Ratta/Rattanägala), a mácsonya és a tarack gyomnövények kiirtása. Az acat bogáncsszerű, tüskés gyomnövény. Az acatolást (s Ratta) a férfiak csinálták. Tavasszal, amikor a búza még nem fejlődött ki teljesen, akkor egy acatoló kapával (Rattaschäufüe) szedték ki a földből a növényt. A konkoly (Rattanágala) apró, fekete magvú, mérgező gyomnövény, melyet tavasszal ki kellett irtani. A konkolyozás (Ratta) egy nyeles eszköz segítségével történt, mely egy lefelé nyíló valakú fém résszel volt ellátva, azzal szúrták ki a búza közül a konkolyt. Ez a tavaszi acatolás sokszor nem volt igazán sikeres. Ha újból kinőtt a gyom, a búzában kinőtt acatot acatoló kapával az aratás előtt ki kellett szúrni, hogy az aratáskor a búzába ne kerüljön bele. A gabonakalász betegsége az üszög (Brand), mely egy gombabetegség. Ha nem csávázzák (baeiza) a vetőmagot, akkor lesz üszögös (brandeg) a búza. Ezért a búza rézgáliccal (Blastuei) való csávázása a vetés előtti napon fontos munka volt. A gabonaföldön az árpa aratása után volt másodvetés - ekkor kukoricát vetettek sűrűn, csalamádénak, mert az hamar megnő. Az aratás 92 az esztendő egyik legfontosabb munkája volt Hajóson, hiszen ez adta a parasztember egyik legfőbb táplálékát, a kenyeret. S az emberek asztalán nap mint nap ott voltak a különféle tésztaételek is: a tészta- és gombócnapok gyakran váltakoztak. Császártöltésen a férfiak kaszáltak: az álló gabonára vágták rá a búzát, melyet a marokszedő nő sarlóval szedett össze, majd amikor több marék összegyűlt, a kora reggel nedves gabonaszárakból elkészített kötelekre fektették. Ezekből a kévékből keresztet és csomót készítettek. A kereszt (kraiz) tizennyolc kévéből állt: alul egy, majd négyszer négy kéve befelé fordítva, majd ismét egy a tetején, amelynek ritre volt a neve, A csomó hasonló volt, csak az tizennégy kévéből állt. (ARNOLD Erzsébet - KNIPL István 2003. 45.)
