Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
128 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Ezt úgy kell venni, hogy abban az időben még elég sok kiscsirke pusztult el, tehát a kétszázötven tojásból jó, ha kétszáz darab kikelt. A gépet petróleummal fűtöttük, lámpával. Az alján membrán volt. Két nagy tálcával fért be a gépbe. A csirkékből jutott a nagymamáknak is, nem kellett nekik kotlóssal bajlódni, meg apám és anyám húgának is. Volt három baromfiól. A szarvasmarháknak volt egy okoljuk, az is a domb mellett. Az alja teljesen le volt betonozva, azon volt a homok és azon a szalma. A beton srégen lejtett, és elvezette a trágyalét hordókba. Mikor megteltek, elvitték, és trágyáztak vele. Apám járta az országot. A főfelügyelője ennek a régiónak Kalocsán volt, oda jártak a gazdasági felügyelők gyűlésekre, bevitték az adatokat, a gazdakönyveket. A gazdakönyvbe be volt írva, hogy melyik gazda mit és mennyit termel. Ennek alapján tudtak egy országos helyzetképet adni. A tanyánk a tagosítás előtt épült. A tanyánk körül volt minden föld, ami apámé volt, meg apánk vásárolt is még. Apám több földön gazdálkodott még, ami nincs az ő gazdakönyvében, mert még a nagyapa nevén volt, az a terület a nagyapa gazdakönyvébe volt beírva. Itt a tanya körül volt összesen ötvenkét hold. Apám ilyen modernül kezdett el gazdálkodni. Széles látókörű volt. Volt egy nagybácsink, Beck Ádám, aki 1894-ben fejezte be a jogi egyetemet Budapesten, bíró lett. О mondta, hogy nem szabad egy gazdagyereknek elmenni olyan pályára, mint az övé, hanem maradjanak otthon gazdálkodni, mert a gazdálkodás a legszebb az életben. О beszélte rá apámat a modern gazdálkodásra meg apám veje, aki intéző volt. Mezőgazdasági könyveket olvasott, és járt az újság, a Magyar Mezőgazdaság. Minden ősszel négy-öt hajósi gazdával elmentek Pestre a mezőgazdasági kiállításra gépeket nézni és vásárolni. Apám 1904-ben született, '27-ben kezdett gazdálkodni. Akkor építette a tanyát. A gazdálkodást a svájci tehenekkel (Schwaizrkiah) kezdte. És a disznókkal. Kétfajta disznóink voltak, a mangalica és a bergsír. Elejétől fogva svájci tehenei voltak. Nagy vita volt a családban, mert a Fiedler nagyapám a szürke magyar fajtára esküdött. Apám azt mondta, neki az nem kell, és nálunk a svájci fajta volt. A tejet leadtuk a csarnokban (Millvarei). De 1942-ben vagy '43-ban apám vett egy fölözőgépet. A tejszínt is eladtuk, meg vajat készítettünk, és az el lett adva. A Kalchandlar Lisi Bäs minden héten kijött a tanyára, a tojást vitte el, a vajat meg a tejszínt, és ő tovább eladta. Neki megvoltak a kuncsaftjai. Baromfit nem adtunk el. A mákegyeléshez napszámosokat (Tagwearkr) vettünk föl. A tanyán volt két béres meg egy cselédasszony. Az egyik béres császártöltési volt. A béreseink svábok voltak. A napszámosok, akik mindig jártak hozzánk, évről évre, azok már fiatal kortól a nagyszüleinknél is napszámosok voltak. Ók végig a napszámosaink maradtak. Ezekre mindig lehetett számítani, még a takarításban is. Nekik is volt szőlőjük meg földjük, és apám odadta nekik a fogatot. De mikor a napraforgót levágtuk, akkor biztos több napszámos volt fogadva. Volt egy lóvontatta darálónk (Schrotmihle) is.
