Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 129 A mák úgy lett tisztítva, hogy be lett téve egy körbeforgó szecskázógépbe (Ghackmaschi), egy csövön a mák, egy másikon a héja jött ki. Ez a gép is a miénk volt. Volt egy nagyon modern vetőgépünk (Sämaschi), amivel már mákot is lehetett vetni meg lucernát, kis magvakat. Annyi alkatrész volt hozzá, hogy ezzel az egy géppel mindent el lehetett vetni. Nagyon drága volt, apám '42-ben vette Pesten. Nem is volt itt a környéken másnak ilyen vetőgépe. Volt még egy forgóekéje, ami nem barázdát húzott. Meg fésűsborona, de ilyen többnek volt Hajóson. Már modern permetezője (Spritzed) is volt, amit nem fölülről kellett pumpálni, hanem alulról. Mendier Jánosné Fuszenecker Teréz ugyancsak nagygazda lánya volt. Az 1920-40-es években ők is tanyás gazdálkodást folytattak. A kétszobás, egy konyhából és egy kamrából álló tanyaépület mellett istállók voltak az udvaron. A család bent lakott a faluban, kint csak egy pásztor, egy béres aludt, s a cselédlány pedig hol a tanyán, hol a falusi házban dolgozott, valamint volt még egy mindenes bejárónőjük a falusi háznál is, egy-egy nagyobb munkaalkalomra felfogadva. A hatvanöt holdas tanyán állatokat is tartottak: kilenc tehén (Kiah), hat ló (Roß), hat-nyolc disznó (Saua), négy ökör (Ochsa), egy bika (Wicka), egy birka (Schaf) és kétszáz baromfi (Henna) volt. A falusi háznál is volt egy fejőstehén (Mealkkuah) és ötven baromfi. Tizenkét hold szőlőjük volt, a szőlőben is volt egy szoba-konyhás kis házikó, ott pihentek meg a déli órákban. Reggel, amikor már kivilágosodott, a család kiment a tanyára vagy a szőlőbe dolgozni, majd tizenegy órakor pihenőt tartottak - a nőknek a főzés volt a pihenés -, bementek a házba lepihenni, majd tovább dolgoztak este nyolc óráig. A falubeli ház mellett nagy kerttel rendelkeztek, ahol minden zöldségféle megtermett: sárgarépa, fehérrépa, káposzta, vöröshagyma, fokhagyma, borsó, uborka, paprika, paradicsom, zeller, tök, sütni való tök, fejtőbabnak való zöldbab (a száraz babnak való a tanyán termett), valamint pattogatni való kukorica. A középparasztcsaládok sok esetben épp csak annyi földdel rendelkeztek, mely az élet legalapvetőbb szükségleteit fedezte. A házasulandó fiatalok vagy az ifjú házasok gyakran a cselédsorsot élték akár tíz-tizenöt éven át, míg néhány hold földet és szőlőt, egy kis házat vagy házrészt tudtak vásárolni. Hirth István középparaszti sorban élő szülei az 1910-30-as években már nem szorultak rá arra, hogy cselédnek álljanak, vagy gyermekeiket küldjék cselédnek. Tizennyolc hold földön (szántó, kaszáló) gazdálkodtak, öt hold szőlővel. A gazdaságban két tehenük, három lovuk (egy csikó volt), hat-hét disznójuk (ebből kettőt vágtak le évente), negyven-ötven baromfijuk volt.