Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
86 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária őrlést, illetve pitiés őrlést végeztek. így érthető, hogy a korabeli Magyarországon elterjedt malmokat a svábok a maguk eltérő rendszerével nem tudták működtetni. Ez volt a helyzet például a szatmári sváboknál is, akik szintén Svábföldről jöttek, de kissé délnyugatibb vidékről, mint a hajósiak. 23 Az 1720-as években betelepült parasztság néhány évtized elmúltával már vagyonilag differenciálódott társadalmat mutat, az 1700-as évek második felében az egyes nemzetségeken belül már kialakult a „gazdag" és a „szegény" ág. 24 1756-ban a település országos vásárok tartására szabadalmat nyert mezővárosi rangot kapott, melyet a XIX. század végén vesztett el. Az 1770. évi úrbéri rendezés során hatvanöt 16/32 negyedosztályú úrbértelket rögzítettek. A „tagosítás és az elkülönözés" 1856-ban történt, melynek során a helység 60 000 ezüst forintot fizetett földesurának, a kalocsai érseknek. A tagosítás földbirtokrendezés volt, melynek során a gazdák szétszórtan, sok tagban álló birtokait összevonták, s mindenki egy tagban kapta meg a földjét. Hajóson ez az úrbéri birtokrendezés a XIX. század második felében elkezdődött ugyan, de az állandó társadalmi mobilitás, az állandósult földvásárlások meggátolták a folyamat lezárulását. így Hajós 193 l-ig tagosítatlan határú falu maradt. A XIX-XX. század fordulóján 4230 lakosa volt a nagyközségnek, 840 házzal. 25 A dunai főcsatorna továbbépítése (1923-25-től) kapcsán a község határa tovább növekedett: újabb vizes-mocsaras területeket csapoltak le, melynek nyomán újabb művelhető földterületek jöttek létre. A Nagyatádi-féle földreform során pedig a földnélküli zsellérek, a törpe- és kisbirtokosok nagy része is földhöz jutott: a családoknak mintegy 70 házhelyet, 689 hold szántót és 199 hold legelőt osztottak szét. 26 A XX. század első felében 5600 körül mozgott a község lakóinak száma, akiknek túlnyomó többsége szegényparaszti sorban élt. Őket az Arme, 'szegények' néven említették a faluban - illetve a parasztság többsége: a földnélküli zsellérek s a csupán néhány hold földdel rendelkező kisparasztok és a középparasztok nevezték így önmagukat. A 2000 fő körüli zsellérség társadalmilag mobil réteget alkotott, hiszen a földnélküli parasztok és gyermekeik gazdacselédként és uradalmi cselédként mindig arra törekedtek, hogy a szolgálatban megkeresett pénzből földet és állatokat vásároljanak. így a zsellércsaládok időről időre fölemelkedtek a kis- és középparaszti sorba. A 3500 fő körüli lakost számláló kis- és középparasztság mellett 50-100 fő között mozgott a nagyparaszt családokból származók létszáma. Csak néhány igazán módos parasztcsalád volt a faluban - őket nevezték Bauráknak, azaz 'parasztok'-nak. Az iparos családból származók létszáma 100 fő körül volt - a FLACH, Paul - PAUL, Josef 1976 32. Idézi: VONHÁZ István 1931. 195. T. KISS Tamás - TIBORI Tímea 1988. 19. BOROVSZKY Samu 1900. 75-76. T. KISS Tamás - TIBORI Tímea 1988. 23. A lakosság lélekszámának alakulása a XVIII-XIX. században: 1748-ban 795, 1783-ban 1170, 1791-ben 1381, 1798-ban 1661, 1814-ban 2059, 1825-ban 2583 (ebből 2 zsidó és 3 kálvinista), 1828-ban 2713 (ebből 2 zsidó és 1 kálvinista) - SCHNEIDER, Thomas 2000.
