Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 87 hajósi iparos és értelmiségi réteg azonban nem a sváb parasztságból nőtt ki, hanem más tájakról vándoroltak be az idők folyamán. De éltek a községben parasztizáló sváb iparosok is, akik a csekély mértékű iparűzés mellett főként gazdálkodtak. A XX. század első felében az 1-2 holdas szegényparasztok mellett 5-20 hold között volt a középparasztok földjének (szőlő, erdő, rét) nagysága, s a nagyparasztok sora 20 holdnál kezdődött, de 60-100 hold közötti területtel csak egynéhány család rendelkezett Hajóson. Mendier István parasztgazda így jellemzi a XX. század első felének hajósi parasztságát: A „szegények" (Arme) és a „paurák", azaz a „gazdag"parasztok (Baura) — a jómódúak és a kevésbé jómódúak rétege között nem volt éles a határvonal. Számos olyan család volt, akik a 10-15 hold földjükön jobban éltek, mint a 30-40 holddal rendelkezők. Ez azt jelentette, hogy jobban meg tudták művelni a földjeiket, nem sajnáltak maguktól bizonyos dolgokat, s azt is, hogy kényelmesebben éltek, nem hajszolták agyon magukat, mint az, akinek sok földje volt és még többet akart, és olykor a gazda mindent maga akart megcsinálni. Nem volt ám mindig szép az élet annál a nagyparasztnál. A hajósi parasztság első rétege a „szegények" voltak Itt nagyon sok szegényember volt, akiknek nem volt földjük, vagy esetleg idővel egy-két holdat szereztek. Ezeknek a gyermekei már 12 éves korban elmentek Vaskútra szolgálni kisbéresnek majd nagybéresnek. Ha a cselédsorban a hajósi szegények összeházasodtak, esetleg 30-35 éves korukra tudtak venni egy fél házat és egy fél hold szőlőt. Ezek később is szegények maradtak. Ez volt az első réteg. Gyakori volt az, hogy egy-egy házban 3-4 ilyen szegény család lakott. A középső rész azokból a parasztokból állt, akiknek már volt annyi földjük, hogy megteremjen rajta az évi kenyerük, volt egy tehenük, esetleg egy-két disznót is tudtak tartani - azaz nagyjából elő tudták állítani azt, ami a család megélhetéséhez kellett. Általában vállaltak mellette egy kis szőlőt, egy kis aratást. De nem szorultak rá arra, hogy szolgálni kellejen menniük. A harmadik réteget a „paurák", a „parasztok" alkották. Hajóson 15-20 hold fölött számított valaki „gazdag"-nak. Ezeknek a parasztoknak az élete nem volt semmivel se szebb, mint a középrétegé. Ók is sokat dolgoztak - de hát közülük mindenki csak többet akart. Nem voltak ám ők elkülönülve a falu népétől: a fonóba együtt jártak, a pincékbe együtt jártak. Nem nézték le azt, akinek kevesebb volt. Ezt a buta különbségtételt a politika hozta be a Volksbund idején. Akkor kezdtek az emberek egy kicsit különválni, mert a Volksbundba a szegényebb réteg ment be többségben - őnekik volt ígérni valójuk: megnyerjük a háborút, szétosztjuk az uradalmat ... Könnyen el lehetett őket csábítani, s ezért lelkesültek az ilyen emberek a német háborús sikereknek. A gazdagabb parasztok nagyobb világlátással rendelkeztek, olvastak, többet tudtak a világ dolgairól.