Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Mészáros Márta: Szalay Gyula a fényképező múzeumőr (1865–1937). A Kiskun Múzeum fotólemez-gyűjteményének ismertetése
392 Mészáros Márta Az Országos Börtönügyi Múzeum első katalógusa szerint, amely 1913-ban jelent meg, a gyűjteményükben többek között a büntetések végrehajtásáról, a bűntettesekről, valamint a fogházi életről készült felvételeket őrzik és gyűjtik. 45 A börtönmúzeum alapját képezte Vájna Károly fogházigazgató a Hazai régi büntetések című összefoglaló művének megírásakor begyűjtött számos régi büntetőeszköz. A múzeum gyűjteményében jelenleg 497 darab üveglemez található, amelyből 84 fotólemez Vájna könyvéhez készült illusztrációk negatívja, 23 duplum lemezzel. A könyvben nem szereplő felvételeken rabok, börtöntisztviselők portréi, börtönépületek és büntetőeszközök képei láthatók. Ezen felül 56 üveglemez a rabok tetoválásait mutatja be. 46 Az üveglemezekről a pozitív képek a büntetéstörténeti kiállításban is megtalálhatók. Ezen felvételeket négy különböző méretű üveglemezen örökítették meg. Többségében 12x16,5 cm-es és 8,5x12 cm-es, de hetven darab ennél nagyobb, 24x17,5 cm, illetve 24x30 cm méretű fotólemez. A gyűjtemény másik csoportjába a nagy többségében Szalay Gyula által készített felvételek üveglemezei tartoznak. A képek egy részén családját és baráti társaságát örökítette meg. Szalay 1893-ben foglalta el a kiskunfélegyházi gimnáziumban tanári állását. 1895-ben házasodott meg és vette nőül Sztojakovits Blankát, az oravicai körjegyző leányát. Az esküvő is Oravicán volt. Egy esztendőre rá megszületett Gyula fia, majd 1899-ben Margit leánya, akit Métaként emlegettek. A feleségéről és a gyerekről ránk maradt fotólemezek és fényképek körülbelül 1903 — 1915 között készülhettek. Az üveglemezek jelentős részét a várostörténeti és néprajzi szempontból készített felvételek teszik ki, amelyeket Szalay Gyula 1909-től tudatosan készített. A fényképezést megkönnyítette az 1914-ben a múzeumnak vásárolt fényképezőgép, amellyel a múzeumőr már sokkal több felvételt készített. A várostörténeti értékű épületfelvételei között középületeket, valamint egy-két jellegzetes városi lakóház képeit is megtalálhatjuk. A felvételek hűen tükrözik a félegyházi utcák és közterek mindennapjait. Nem jeles eseményeket örökített meg, a képei nem beállítottak. Az épületek a hangsúlyosak, de ha a bámészkodó járókelők, a kerékpárosok, vagy a gyerekek belekerültek a látómezőbe, azokat is megörökítette. Képeit nézve szinte hallatszik az utca és a város zaja. Az 1823-ban épített régi városházáról 6 felvétel maradt meg, amely több oldalról, közelről és távolabbról is bemutatja az épületet. 1910-ben bontották le, hogy átadja a helyét az új, tornyos városházának. Egyik felvételén látszik is már az új épület falai a régi épület mögött. Ezek a felvételek tehát, csak 1909-10-ben készülhettek. Az új városházáról 4 képet őrzünk, többek között olyan felvételt is, amelyet SZABÓ György 1913. 1. A gyűjteményben szereplő felvételek közül több megjelent a Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat 1987. évi 3. számában a Tetoválok és tetováltak című számában.
