Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Wicker Erika: Azonosságok és hasonlóságok az iszlám köznépi és a hódoltság kori rác-vlah temetkezési szokásokban

58 Wicker Erika mélységű és talajú sír metszetében tudtuk megfigyelni e kör alakú foltokat, melyek a sír hossztengelyében elhelyezett keskenyebb fatörzsek, esetleg faágak, karók nyomait őrzik.

397 E jelenség értelmezésének egyetlen lehetőségét a sírok betemetésének különleges módjában látom. Miután a halottat a sírfenék mélyedésébe fektették, és deszkákkal - általában csúcsosan - takarták, és a takarást kétoldalt rögzítették, a földet nem dobták vissza a sírba, hanem annak nyílására a felszínen - a vizsgált esetekben a hossztengellyel párhuzamosan - hosszú faágakat, keskenyebb fatörzseket, esetleg nád- vagy rőzsekötegeket fektettek, melyeket valamiféle takaróval (szőnyeggel, sátorlappal, stb.) fedtek le. A sírgödörből kikerült földet erre halmozva készült el a sírhant. Az ily módon lezárt sírgödörben és a padkakoporsóban ekkor még nem volt föld. A sírhalom talaja azonban a takarón és a tartószerkezeten keresztül lassan a gödörbe szivárgott. Rövidesen megroppant a tartószerkezet is, és darabjai a gödörbe, természetszerűen a padkakoporsót ekkor már bizonyos vastagságban elborító földrétegre estek. Ekkor szakadt be a hant is, immár teljesen lezárva a sírt. Az üreges sír a bácsalmási temető 2003-ban feltárt délnyugati részén, ahol a sírok jórészt eredeti mélységükben maradtak meg, teljesen általánosnak tekinthető. A temető többször planírozott dombjának többi részén ezt a jelenséget a mai kis sírmélységek miatt nem figyelhettük meg. Bizonyos jelek azonban arra mutatnak, hogy hasonlóan kialakított sírok a temető egész területén előkerültek. Igen sok esetben ugyanis - elsősorban a felső - vázcsontok eredeti helyükről kimozdultak, elcsúsztak, ami nagy valószínűséggel az összeroskadt sírkonstrukcióval, a föld hirtelen nyomásával magyarázható: „azután a sír ránehezedik, és bordái összenyomódnak. "

398 VI. A SÍROK JELÖLÉSE „A legegyszerűbb sírjel a puszta sírdomb" a mai kazakisztáni moszlimoknál, akik a sírokat nem ápolják, s nem is díszítik, legfeljebb „a rokonság apraja-nagyja hozzádob egy-egy marék földet. " Egyes muszlim vidékeken „a sír felépítménye nem haladhatja meg az egy araszt, nem lehet magasabb a teve púpjánál. Ennek célja, hogy a sír ne váljon zarándokhellyé [...]. A szunna szerint nem szabad fejfát állítani, de egy kővel meg lehet jelölni a sír két végét a védelem miatt (pl. hogy ne lépjenek rá.) A sír fölé tilos bármit építeni, arra bármit írni. "

400 Bácsalmás, gyermeksírok: 345., 374. és 476. sír; felnőttsírok: 431., 433., 434., 450., 452., 456., 465., 470-474., 476., 480. és 482. sírok. A sírok nagyobb része lelet nélküli volt, néhány felnőttsírban bronztűk, gombok, vas párizsikapcsok és vasdarabok voltak. Ld. WICKER Erika 2005a. 329-331. ABD AR-RAHIM 2003. 72.; A több temetőnél ezt a jelenséget nem tárgyalhatjuk: a publikációk alig vagy egyáltalán nem közölnek sírrajzokat. A csávolyi temető rajzai azonban jeleznek ilyen elmozdulásokat. Kőhegyi Mihály ásatási dokumentációja 1987 TIM RA, leltározatlan.; A többi Bács-Kiskun megyei feltárás dokumentációja csak sablon-sírrajzokat tartalmaz, s a szűkszavú leírásokból a vázcsontok pontos helyzete nem rekonstruálható, ill. a mélykúti temető esetében a terület nagyfokú közeikori bolygatása miatt hiányosak a vonatkozó adatok. Wicker Erika ásatási dokumentációja 1990 KJM RA 98.860. BARTHA Júlia 1998.63.; KISS Enikő 2004. 31.