Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Mészáros Márta: Szalay Gyula a fényképező múzeumőr (1865–1937). A Kiskun Múzeum fotólemez-gyűjteményének ismertetése

386 Mészáros Márta - régi tárgyak gyűjteményére, amelyhez 56 darab emléktárgy tartozott. A gyűjtemények őre 1895-ig Trungel János, majd az ezt követő három esztendőben Веке Lajos volt. Szalay Gyula 1893. szeptemberétől tanított a kiskunfélegyházi gimnáziumban, ahol az ifjúsági könyvtárnoki feladatot is ellátta. 1899-ben vette át az akkor már három tárra vált gyűjteményt. így lett a történelmi és phylológiai múzeum, a pénz és éremgyűjtemény, valamint a régiségtár őre. A gimnáziumi gyűjtemény gyarapodásáról és az ajándékozókról minden évben pontosan beszámoltak az iskolai értesítőben. Az adományok között fénykép nem volt. A gyűjteménybe az 1900-as évtől egyre több, úgynevezett néprajzi tárgy került, így ez a tár is megvetette az alapjait. Az 1902-ben megalapított városi múzeum átvette a gimnázium gyűjteményét, de továbbra is az iskola épületében kapott elhelyezést. Szalay Gyulát kinevezték a múzeum őrének, de emellett továbbra is tanított. A múzeum 1907-ben az állami közgyűjtemények sorába került, így a fenntartására államsegélyt is kapott. Az anyagi támogatás lehetővé tette a gyűjtemények gyarapítását és fejlesztését. A legtöbb tárgyvásárlás a néprajzi gyűjtemény gyarapítását szolgálta, elsősorban a város használtcikk-piacán, a kukucskapiacról gyűjtötte be a régiségeket. Az éves gyarapodás az irattárban őrzött adott évi gyűjtemények szerinti elszámolólapokon nyomon követhető. Összesített és folyamatosan vezetett leltárkönyv nem maradt fent, de a leltározott különgyűjtemények (könyvtár, régiségtár, néprajz, pénz- és éremtár) katalóguscédulái szinte maradéktalanul megmaradtak, amelyet 1907-től vezetett. 1909-ben a beszámolójában és munkatervében írja le először, hogy „a jövőben a múzeumőr nagyobb mértékben fogja felkarolni a fényképezést. Elsősorban a kivesző félben lévő szárazmalmot, olajütőt és szélmalmok képeit akarja megmenteni tanulságos képekben".

32 A tervet a következő esztendőben megvalósítja. A múzeum 1910. évi pénztári naplójából kitűnik, hogy márciusban 1 tucat (12 darab) 12 x 16,5 cm-es üveglemezt, valamint másolópapírt vásárolt, majd a nyár folyamán képkeretet, képüveget, és Pejtsik Károly budapesti fényképészeti cikkek üzletében „fénykép anyagot". A saját maga által készített fényképeket nem vette nyilvántartásba, később sem. Az 1910-es esztendőben végzett gyűjtőmunkájánál felsorolta: „...kitartó gonddal kutatott a tiszai halászok között, mert 1911-ben felállítandó halászcsoport kiállításhoz fényképfelvételeket készített". A pénztári naplóból ebben az esztendőben is kitűnik, hogy néprajzi felvételek készítéséhez Wesel Hugó félegyházi fényképésztől, valamint a budapesti Pejtsik-üzletből vásárolt kellékeket, de ekkor már 34 Korona 58 fillért költött az előző évi 16 K. 86 fillérhez képest.

33 Az évi 300 К államsegélyből amelyet a néprajzi tár fejlesztésére használhatott, már ekkor jelentős összeget fordított a fényképezés költségeinek fedezésére. Az 1912-es esztendő a következő nagy változás a Kiskun Múzeum történetében, hiszen a gyűjteményeket az ősz folyamán átszállították a Kisvárosháza épüleKISKUN MÚZEUM irattára 7/1909. KISKUN MÚZEUM irattára 22/1912. az 1911. évi kiadások pénztári naplója.