Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Kürti László–Papp Klára: Méhészet Lajosmizsén
Méhészet Lajosmizsén 295 Érdekes továbbá az is, hogy a különböző rendeletek útvesztőiben, és az országos, illetve nemzetközi körforgalomban hogyan is helyezkedik el egy település méhésze. Ennek fényében érdekes az, hogy tudásuk mennyiben állja meg helyét egy nagyobb kontextusban, az Európai Uniós országok méztermelésében. Sőt azt is, hogy a méhészek hogyan érzik meg a nagyobb - európai, s világ - mézpiacán beállt változásokat, valamint, hogy erre miképpen reagálnak. A bioméhészet is kezd kialakulni, éppen Szalay László munkásságának köszönhetően. 32 Ennek vannak részeredményei, amit az itt közölt interjúk ékesen bizonyítanak. Bács-Kiskun megyében több méhész mintaméhészetet, pontosabban fogalmazva bemutató méhészetet tart fenn. Ezek a mintagazdaságok az újszilvási Bertók méhészet, a solti Koós méhészet, valamint a lajosmizsei Cserényi méhészet. 33 A két világháború idejéről vannak adatok (amit a családi emlékezet is kiegészít), a helyi méhészet kialakulására. Korábbról csak feltételezzük, hogy a napraforgóföldek, akácosok, mezei méhlegelő és gyümölcsösök bőven adtak táplálékot a méneknek. Nyilvánvaló az is, hogy a jászsági gazdák tanyáikon tartottak méheket. Akik pedig véglegesen leköltöztek a pusztára, azok pedig rendszeresen méhészkedtek. Ez azonban sohasem vált tömegessé, hiszen az 1930-as évektől bizonyosan tudjuk azt, hogy 40 családra tehető azoknak a száma, akik méhek tartásával foglalkoztak. A helyi méhészetben elsőrendű szerepe van a folytonosságnak. Az első biztos adat az Alsó-lajosi Mizsey családhoz köthető. Mizsey Péter (1845-1930) és fia, János méhészetéről nem tudunk semmit (János 1911-ben 40 éves korában meghalt). Azonban Mizsey Péter unokájának, Mizsei Györgynek (1898-1957), felesége, Hausz Paula (1903-1993) jelentős méhészet tulajdonosa. Ahogyan Argentínában élő fia írta: „Apám gazdálkodott egy időszakban. Független kisgazda képviselő volt, hiszen ott élt népével kint a tanyán. Anyám nagy méhész volt, 52 méhkaptárral." 34 A kisebb birtokkal rendelkező nagygazda családok között is találunk kiemelkedő méhészeket. Közülük meg kell említenünk Csere Gyulát (1915-2003), és feleségét Hasúr Erzsébetet (1913-1996). A Németh családot: Németh Andrást, akinek sírkövén ez áll „gépész és méhész" (1876-1929), és nejét, Németh Lídiát (1882-1980), később Szabó Istvánnét. A család egyetlen egy tagja folytatta a méhészetet, az 1934-es születésű Németh Ottó, aki Aranyokleveles Méhész kitüntetést kapott 1997-ben. A Németh család sírjában temették el Ácsai Ilonát is ( 1902— 1962), aki szintén ismert női méhész volt - 18 kaptárral - és 1950-ben a méhész egyesület tagja. A Terenyiek is családi méhészetükről voltak híresek. Terenyi Imre (1878-1961) kezdte el a méhészetet, majd fia, Károly (1919-2004) segítette. Terenyi Károly felesége, Kisjuhász Ilona (1919-2004) is méhészkedett, ami mutatja az SZALAY László, 1999. Ma már elengedhetetlen a kommunikáció legújabb módszerének kihasználása, ezért majdnem minden bemutató méhészet rendelkezik internetes portállal. A lajosmizsei Cserényi család honlapja: www.mezfutar.hu . Mizsey Péter levele Argentínából, 2006. július 16.
