Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Kürti László–Papp Klára: Méhészet Lajosmizsén
294 Kürti László - Papp Klára dák sem mindig értettek, akik szalma vagy gyékény kast fontak, ami nem volt ritka. A kasokat kosarasokkal fonatták, akik megrendelésre dolgoztak. Lajosmizse méhészetében is követhető a 20. századi méztermelés fellendülése, illetve változása. Az 1895-ös mezőgazdasági statisztika szerint a méhcsaládok száma 260, ez 1935-ben csökkent 213-ra, ugyanakkor 1966-ban már 515 méhcsaládot tartottak családi vállalkozásban. 28 A korábbi visszaesés egyik okozója a nagy kiterjedésű lajosmizsei legelő felszámolása, tehát ezzel a természetes méhlegelő csökkenése volt. Ugyanakkor a telepített akácosok és gyümölcsösök lassan visszafordították a folyamatot olyannyira, hogy a méhészet is kezdett gazdaságosabbá, s ezáltal elfogadhatóbbá válni. Legalább egy esetben tudunk arról is, hogy a méhész a lopások miatt döntött úgy, hogy abbahagyja méhészetét. 29 A helyi tapasztalatok azt mutatják, hogy családok ragaszkodtak a méhészethez, és néha generációk vitték tovább a foglalkozást. Ezt bizonyítja az is, hogy a sohasem volt a méhészcsaládok száma több negyvennél. Azt is megőrizte a szóbeli hagyomány, hogy nem a legszegényebb családok tartottak méheket, hanem inkább a tehetősebb nagygazdák. Lajosmizsén a méhészetet meghatározza az, hogy nem belterületi ingatlanokon, hanem tanyák, vagy külterületi birtokokon folytatják. Ez már a nagykiterjedésű tanyavilágból is következett. 30 A vándoroltatás és a vándorméhészet telepítésének rendelete az egész országra nézve meghatározta annak formáját. 31 De ennek hagyománya is volt, hiszen a lajosmizsei méhészek észak-déli vándorlása évtizedes múltra tekint vissza. A statisztikák szerint a méhészetek mintegy 53 százaléka vándoroltat, átlagban 3 vándortanyára, ami összesen még 781 kilométert is jelenthet egy vándoroltatáskor. A felgyújtott adatokból megtudjuk azt, hogy mennyire változatos, vagy éppen hasonlatos a méhekkel való foglalkozás a különböző családi méhészetekben. Természetesen, van eltérés a különböző korú női és férfi adatközlő tudásában, de a szakmából és munkafolyamatokból kifolyólag, a hasonlóság is megfontolandó. Értékes információkat tudunk meg első kézből például arról, hogy miért álltak le egyes méhészek a virágpor gyűjtésével, mert a gyakorlat azt mutatta, hogy a virágpor gyűjtése legyengíti a méheket, és ezzel az akác virágzáskor sokkal kevesebbet tudnak teljesíteni. 28 A megfelelő statisztikák A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. In: A magyar mezőgazdasági statisztika fejlődése a sz 1895.évi VIII. te. alapján végrehajtott összeírás főbb eredményei községenkint 1897. 304-305., valamint az Állattenyésztés: községsoros adatok, 3. In: Bivaly-, szamár-, öszvér-, kecske- és baromfiállomány, méhcsaládok száma Kötet 1972. 29 Az OMME honlapján közlik a méhlopásokat, ami komoly probléma (egy 50-60 családból álló méhtanyát felpakolni teherautóra nem kis feladat). 30 A méhek háznál tartását természetesen az 15/1969. (XI/6) méhészeti MÉM rendelet is behatárolta. 31 Az adatok 2002-2003 évre vonatkoznak és az országos Méhészeti Term. Lásd a 43/1968. (XII. 6.), és a 15/1969. (XI/6) MÉM rendeletek idevágó paragrafusait. Ezen rendeletek hatálybalépésével a korábbi rendeletek hatályukat vesztették (a 66.113/1947. (VII. 11.) FM rendelet, a 217.996/1949. (III. 3.) FM rendelet, a 13/1952. (II. 15.) FM rendelet és a 16/1958. (VI. 1.) FM rendelet, valamint a 46/1953. (Mg. É. 18.) FM utasítás, a 177/1954. (Mg. É. 42.) FM utasítás és a 8/1961. (Mg. É. 8.) FM utasítás és a kiadott egyéb rendelkezések éktanács statisztikáiból valók.
