Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Kürti László–Papp Klára: Méhészet Lajosmizsén
Méhészet Lajosmizsén 293 mozog. 2004-es adatok szerint a méhcsaládok száma: 600-900 000, ebből a professzionális méhészek által birtokolt méhcsaládok száma: 150-200 000 család. Viszont a 300 vagy annál több méhcsaláddal rendelkező méhészetek száma 2002ben 98, a legnagyobb magyarországi méhészet 962 méhcsaláddal dolgozik. A kilencvenes évek végétől a magyarországi méztermelés átlagos években 15 000 tonna körül mozgott. 23 A MÉHTARTÁS, A MÉHÉSZET HASZNA, A MÉHÉSZET TERMÉKEI A Duna-Tisza-közi méhészet, és ezzel együtt a méz- és viaszkereskedése, nagy múltra tekint vissza, bár nem annyira jelentős mint az erdélyi vagy északmagyarországi területek kereskedése. Gazdálkodás szempontjából Lajos és Mizse falvak hódításkori statisztikai adata ismertek: Lajoson méhkasok száma 1546-ban 10 db; 1562-ben 50 db; 1590-ben 125 db; „Mizse falu v '-ban a méhkasok száma 1546-ban 10 db; 1562-ben 60 db. 24 Ez az adat csak azt mutatja, hogy a középkorban területünkön lévő falvakban is hasznosították a méheket. A pusztásodással a környék falvai elnéptelenedtek, majd egy ideig Kecskemét és Nagykőrös bérelte azokat a török és magyar tulajdonosoktól. A redempcióval Jászberény váltotta meg Lajos, Mizse és Fél-Bene pusztákat. Érdekes adat, hogy az idős helyi adatközlők tudatában a 19. század közepe-és vége felé történik jászsági családok kitelepülése a pusztákra, metaforikusán ugyan, de a méhekhez köthető. Heyi szóhasználattal, akkor „megrajzott a Jászság." 25 A területen lévő akácosok, rétek és erdők adtak a méhészetnek jó méhlegelőket, majd a repce, napraforgó és végül a gyümölcstermesztés biztosított egyre változatosabb gyűjtőterületeket. Lajosmizsén ma már különösebb hiedelem, vagy szokás nem tartozik a méhek megszerzéséhez, a raj befogáshoz, a mézhez, noha magát a mézet sokan használják gyógyszerként. Méhek itatásának eszközei lakóhelyünkön a „csöpögtetős itató". A kaptáras szakszerű méhészet elengedhetetlen kelléke a füstölő, pergető, védősisak, ami hamar megjelent a méhészek munkaeszközeiként. 26 A 19. század második harmadától a kiemelhető keretű „kaptárak" 27 forradalmasították az eddig használt méhlakást, a köpűt, és a méhkast, és egy-egy tanyában még mindig fellelni használaton kívüli vesszőből vagy szalmából font méhkast. Településünkön a korábban használatos méhlakás, faköpűhöz minden paraszti gazdaságban megtalálható volt, azonban a kasok elterjedt voltát mutatja az a tény, hogy a kaskötéshez azok a gazLásd Magyar Nemzeti Méhészeti Program, Jelentés a magyar méhészeti ágazatról, www.omme.hu . BENEDEK Gyula - KÜRTI László, 2004. 45^16. KÜRTI László 2004., 2002. KOTICS József 1988. 109. A keretes méhészetben a méhlakás neve. Európában a 18-19.században általánossá vált. Ez a méhlakás, külön mézkamrás, már a keretes kaptárak előtt is használták Magyarországon. Az első keretes kaptárát kövesdi Szarka Sándor készítette 1851-ben. Elterjedésével megszűnt a méhek megölése és az átdobolásos mézelvétel. A mozgatható keretekkel a mézpörgető és a műlép használata terjedt el. A kaptáraknak két alaptípusa: 1) tip. a lépet két oldalról veszik ki; 2) tip. a lépet felülről kiveszik. Ezeknek sok a helyi variánsa (BOROSS Marietta 1980. 44.).
