Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Gaál Károly: Adatok a kiskunsági paraszti tógazdálkodás alakulásához

282 Gaál Károly zák a kikötéshez használt kötelet vagy láncot. A csónak felső peremén keresztben egy deszkalapot szegeinek. Ez az ülődeszka. Az összeillesztési hézagokat általában ronggyal tömik be. Ehhez egy tömőfát használnak. A beszivárgott vizet egy rövidnyelű „mericskével", azaz szapollyal merik ki. De ezt csak a Péteri-tavon találtuk meg. Ezt a csónakot vagy tolórúddal, vagy csáklyával lökik tovább. Az 1920-as években Szegeden hálógyárat alapítottak. Innen szándékoztak a tiszai halászokat hálóval ellátni. Varsákat, szakokat, húzóhálót, marázsahálót készítettek. Igyekeztek az eddig használt hálókat olyan formában megtartani, ahogy a halászok ezeket eddig is használták. A gyár vezetői még időben felismerték, hogy itt újabb hálófajta idegen lenne, nem akadna vevő rá. A gyár kénytelen volt az eddig bevált eszközöket előállítani. Ez a hálógyár nagy mértékben hatott a halászcsaládok, elsősorban azok nő tagjai életére. A korábbi kender- és lentermelés annyira megcsökkent, hogy házilag már nem tudtak fonalat csinálni. A gyár szerezte be ezután a fonalat, és ezt adták ki a halászoknak. A nők ebből félkész árut kötöttek, amit aztán a halászok vásároltak meg, és szereltek vizüknek és halaiknak megfelelően össze. így a kámva nélkül megvásárolt varsára ők szerelték föl a füzfakarikákat, a szárnyak végéra a varsakarókat. A nagyhálót, mindegy milyen nagyságú volt, használóik látták el ínnal, párákkal, apacsokkal. A háló bizonyos mértékig „méteráru" lett. A téli hónapok folyamán a halászcsaládok nőtagjai a bérmunkában, hálókötéssel tudták az ez évszaki kényszerszünetet áthidalni. Ez a munka elsősorban a leánygyermekek életében játszott komolyabb szerepet. Területünk családszervezete szinte azonos a parasztiakkal. A fiúk már elemi iskolás koruktól belenevelődnek a paraszti gazdálkodás feladataiba, apjuk uralma alá kerülnek. A leányok anyjuktól függően nőnek fel. A halászfeleség a háztartás mellett ellátta az udvarral kapcsolatos napi feladatokat. Nagy örökség leányaikra nem várt, ezért kénytelenek voltak időben a stafírungról gondoskodni. A lányok az egész tél folyamán hálót kötöttek, és a keresetet szüleikkel felesbe vették. Ez különösen a paraszthalászok anyagi helyzetében volt igen hasznos. Némelyik télen többet tudtak megkeresni, mint a nyári halászatból. Férfiak nem foglalkoztak hálókötéssel, viszont a hálók javítása kizárólagosan az ő feladatuk volt. 1936-ban Kiskunfélegyházán is alakult egy háló előállító kisüzem, amelyik kizárólag a tavi halászok számára dolgozott. Ezek kis száma miatt ez a vállalkozás hamarosan bezárt. A szegedi hálógyár 1944-ig a fenti szervezet szerint működött. Az üzem ezután azonban már nem félkész árut adott el, hanem a teljesen felszerelt eszközöket Ez a hálógyár nem befolyásolta az eszközkészletet. Kénytelen volt azt előállítani, amit a halászok megköveteltek. Egy kísérlet volt, ami az üzemek racionalizálásakor nem talált folytatásra.