Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
226 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária De akkor a nénénk levette a felsőszoknyát, aztán mutogatta oldalt a combját, akkor hamar beérte a nagyapánk, mondtuk is, na a nagyapa odaért a szarkához... Az utolsó kévének valamikor Hajóson is kitüntetett szerep jutott. Szokás volt az, hogy az utolsó kévét a padlásra rakták, és tavasszal ezt a búzamagot belekeverték a vetéshez szükséges búzába, azzal az elképzeléssel, hogy akkor jobb lesz a termés. Ha vége volt az aratásnak, egy aratókoszorút készítettek. Ez gyakran az utolsó kévéből készült, melyet kitettek a kismadaraknak - egyék meg az Úristen madárkái. Na, máma kész a gabonahordás, adj ide egy kévét, az utolsót! Tehát a gabonakoszorú is beleilleszkedik a rítussorba. Mendier Ferencné Geiger Mária a búzával kapcsolatos áldozatról is szólt. Amikor Márk napján a körmenettel kimentek a határba a búzát megszentelni, akkor megsózták a búzát (d Frucht salza). Mialatt a pap a prédikációt tartotta és szenteltvízzel megszentelte a búzát, azalatt az emberek sót dobtak a búzába. Háromszorra szórták ki a sót, az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében, hogy szép legyen a termés. A XX. században, a hagyományos paraszti gazdálkodás idején az összes nagy munka közül egyedül az aratás utáni és a házépítés utáni áldomás szokása maradt meg Hajóson. Az aratás végén azt mondták: Wenn dr Schnitt ramm gsei ischt, nach hat's ghaeißa, z'Abid ischt d Sichlhänge. Z'Abid hängt ma d Sic hl auf annach gait's en Altamasch. Deanni, was bem Schnitt gsei seand, haud államai kochid a bitzle and geassa and gmulatned. Heit ischt d Sichlhänge, heit ischt dr Schnitt feteg, jetz henka ma d Sicht auf heit ischt d Sichlhänge. (Este lesz a sarló felakasztása. Este fölakasztjuk a sarlót, és áldomást tartunk. Akik részt vettek az aratásban, azok főztek valamit, aztán ettek és mulattak. Máma van a sarló fölakasztása, kész az aratás, fölakasztjuk a sarlót, mert máma van a sarló fölakasztása.) - emlékezett Heipl Ferencné. Svábföldön a Sichelhenke jelenti a sarló fölakasztását, ahol fánkkal és ajándékokkal kedveskedtek a cselédségnek, másutt kétféle húst és italt tettek bőven az asztalra. 128 A sarló fölakasztása kapcsán igen régi hagyományt őriztek meg a hajósiak - a sarlónak mint az aratás fő eszközének fölakasztása a munka rituális mozzanata, mely a befejezést szimbolizálja. A XX. században azonban a sarlót már csak a marokszedő használta, mindenki kaszával aratott Hajóson. A jó kendertermés biztosítására szolgált a második világháborúig a farsangi időben táncolt kendertánc (Hampftanz). Farsang keddjén az utolsó tánc volt, amikor mindenkinek a lehető legmagasabbra kellett ugrania, hogy minél magasabbra nőjön a kender. A tánc közben való magasba ugrálás az agrárkultuszból származó mágikus cselekmény. WALTHERPaul 1919. 164.
