Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
186 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária apám nem csinált csigert. Ó bort ivott. Egy évet tudok, amikor az öregnek nem volt szőlőbora, akkor meg szilvát préselt, de bor nélkül nem maradt! A XX. század közepéig a hajósaik kétféle bort csináltak. A jó bort (Wiatwei), amit eladtak, vagy ünnepi alkalmakra tartogatták: a lakodalmas bort (Hochzaitwei) és a virrasztásnál fogyasztott bort (Wachrwei). És egy másikat, amit maguknak, mindennapi fogyasztásra szántak. Ez a 'vizes bor' (Wassrwei) a jó ivóvíz pótlására készült, a törköly vízzel való felöntésével. De ez olyan gyönyörűszép piros volt, csak ereje nem volt, gyönge volt. Ez víz helyett volt. A XVIII. század elején a Hajósra betelepült svábok szigorú gazdálkodással igyekeztek termővé tenni a tájat. A hagyomány szerint egyes bevándorló családok - talán a Rajna-vidékről, talán a Bódeni-tó környékéről betelepülők - a tiltás ellenére 100 szőlővesszőt is hoztak magukkal. Nehéz lenne elképzelni, hogy azok a parasztok, akik az óhazában szőlőművelők voltak, ne hoztak volna magukkal szőlővesszőt is - abban a reményben, hogy a számukra legkedvesebb szőlőfajtákat az új hazában is meghonosítsák. A betelepülés után az új földesurak is szorgalmazták a szőlőtelepítéseket. A török hódoltság után az ország déli részén az idegen telepesek már egymás után újraültetik az elpuszított területeken a szőlőt, és ezt a szomszédos magyarok is utánozzák. 101 A XIX. század első feléről Magda Pál honismertető művében olvashatunk arról, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részén Hajós, Nádudvar és más települések „számtalan szőlőkertje" sok vörös és fehér „kerti bort" terem. 102 Hajóson az a terület, ahol szőlőültetvények vannak, a Weigibiarg ('Szőlőhegység') elnevezést kapta: s Hajoschr Weigibiarg (Hajósi Szőlő-hegység). Szőlők foglalták el az egész magaspartot a környező településekig: délen Rémig, Borotáig és a kélesi határig, nyugaton Nádudvarig, keleten pedig Császártöltésig. A szőlőskertek régi nevei: Weigataesch ('Szőlő-dűlő'), Sandr Weigäta ('Homoki Szőlők'), Schaftrieb ('Birka-járás'), Borotr Weigäta ('Borotai Szőlők'), Waitatrieb-Weigäta ('Szélescsapás Szőlők'), Engatrieb-Weigäta ('Keskenycsapás Szőlők'), Tschackamfee (Csákányos), Hildr Weigäta ('Hildi Szőlők') - azon belül Andr Hildr Weigäta 'Alsó-hildi Szőlők' és Mittlara Hildr Weigäta 'Középső-hildi Szőlők' -, Tschetteir Weigäta (Csetáji Szőlők) - azon belül Guati Tschetteir Weigäta 'Jó Csetáji Szőlők' és Schleachti Tschetteir Weigäta 'Rossz Csetáji Szőlők' -, Hearrabearg ('Urak hegye'), Jägrbearg ('Vadász-hegy'), Salascha ('Szállások'), Tallaweigäta ('Völgyszőlők', a Völgy-hídon túl fekvő szőlők), CifraWeigäta ('a Cifra-híd fölötti szőlők'), Jidischi Weigäta ('Zsidó Szőlők'). " I0 A gyulai németek - akik a Rajna mellékéről, Badenből és Württembergből települtek a XVIII. században körében fennmaradt hagyomány szerint, bár tilos volt, az asszonyok a bő ruhájuk alatt csempésztek be szőlővesszőt az új hazába. (KOSA László 2003. 63.) 101 FEYÉR Piroska 1981 360. Idézi: SCHAMS Ferencet, 1834. 102 FEYÉR Piroska 1981 329. Idézi: MAGDA Pált, 1834.
