Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 183 palántázni (setza). A paprikát néhányszor megkapálták (hacka) a nyár folyamán, de nem locsolták. A paprikaszedésben az egész család részt vett, majd együtt behordták a házhoz. Először hagyták két-három napot száradni - a nyitott folyosón leöntötték hosszában, majd az asszonyok felfűzték. Amikor éppen ráértek az asszonyok, jöttek a szomszédok és a rokonok is segíteni délutánonként, esténként - így hamar elkészült a munka. A felfűzött paprikát pedig fölakasztották a folyosón és megszárították (trickna). Késő ősszel, amikor már száraz volt a paprika, jöttek Miskéről a tótok, megnézték a füzéreket (Paprikaschniar), s azt mondták: - No jó, Stefi bácsi, adunk harminc fillért vagy negyven fillért egy füzérért. Akkor így vették meg. A többi munka az övéké volt. A parasztok saját használatra őrölt paprikát (gmahlana Papricka) is készítettek. A XX. század első felében daráló még nem volt, hanem fából készült döngölő mozsár (Mearschl) segítségével törték meg az asszonyok. Az is előfordult, hogy egy ügyes parasztember kocsitengelyből készített döngölőt, mellyel a gazdasszony könnyebben tudott dolgozni, mint a régi fából készült eszközzel. A paprikatermelés az öntözéses gazdálkodással új lendületet kapott az 1960-as évektől. A pfoschtai terület elsőrendűen alkalmas sok és jó minőségű paprika termelésére. Munkák a zöldségeskertben A XX. század közepéig a hajósi szegények közül sokan rá voltak szorulva arra, hogy az ártéri keretekben termeljék meg a zöldségeket. Mások a falusi házak melletti konyhakerteket és a tanyákhoz kapcsolódó zöldségeskerteket hasznosították erre a célra. Mendier Jánosné Fuszenecker Terézia nagygazda családjának volt nagy zöldségeskertje a falubeli háznál és a tanya mellett is. A falubeli kert két részre oszlott: az egyik felében zöldségek voltak, a másik fele pedig lucernával volt bevetve. A termesztett zöldségfélék a következők voltak: sárgarépa (Galriaba), petrezselyem (Pfetrsil), vöröshagyma (Ziebl), fokhagyma (Knobl), zöldborsó (Aarbaß), uborka (Umuarka), tök (Kiarbsa), sütni való tök (Bratkiarbsa), paprika (Papricka), paradicsom (Paradais), zeller (Zeallr), pattogatni való kukorica (Schnellkukrutza), fejtőbabnak való zöldbab (griani Bauna). A szárazbabot a tanya melletti babföldön termelték meg. 1939-ben Kiskőrösről szereztek mentát is, az is a konyhakertben nőtt. A mákot (Elmaga) csak a tanya melletti kertben termelték, a család minden tagja részt vett az évi két-háromszori kapálásban. A kapálás ott sokáig tartott, de ha előzőleg ekekapával kiekézték, akkor csak keskeny sor maradt, és könnyű volt kapálni. A görögdinnyét, 'vízdinnyét' (Wassrmilauna) ugyancsak a tanya körül termelték, mert annak sok hely kellett. Nem neveltek elő palántákat, a gazdasszony kint