Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

184 Bereznai Zsuzsanna - Schon Mária vetette el a magot, tavasszal, áprilisban a jól megtrágyázott földbe. Amikor a mag kihajtott és a növény egy kicsit már megnövekedett, akkor körbetöltögették földdel, hogy ne dőljön el, a szél ne tegyen kárt benne. A zöldségeskertben voltak gyümölcsfák (Obschtbim) is, de a legtöbb fa a szőlőkben és az utcákon, az utak mentén volt. A XX. század első felében a kendert a szegények a kertekben termelték. Fatter Józsefné Schindler Éva családjában a ház mellett, a kert végében volt egy tíz méter hosszú, négy méter széles kenderparcella. Amikor megérett a kender, ki lett csupázva, össze lett állítva, kivitték a kenderáztatóba. Egyszer nem volt víz a kenderáztatóba' (Hampfgruab), el kellett vinni a dusnoki határba. Együtt vittük néhány gazdának a kenderét. A Boxofba' fölpakoltuk, egy gazdának se volt sok, egy kocsin elfért két-három gazdáé. Szépen föl volt pakolva, mintha búzát hordtunk volna. Mindenkié külön volt összekötözve. Én voltam a kocsis. A beáztatás után el köllött menni érte kiszedni, megvártuk, hogy kicsit megszárad, és hoztuk haza. Preacházták (törték) és fonták az asszonyok. Ha kiszáradtak a hajósi tavak, akkor a dusnoki határba, a Sárkánylukba (Drachaloch) vitték a kendert, az egyik kopolyába. A hajósiak a takarmányrépát nem termelték a szántóföldön összefüggő táblákban. De termeltek egy keveset a kertben is, valamint a gabonaföld és a kukoricaföld szélén. A XX. század első felében a hajósi svábok táplálkozásában fontos szerepe volt a babnak, a krumplihoz hasonlóan. A módos gazdák a szántóföldön is megtermelték, a közép- és kisparasztok a kukorica vagy a szőlő között köztes növényként, valamint a kertekben termelték. A Hajóson ismeretes babfajták: waißi Bauna (fehérbab), Saubauna ('disznóbab', nagyon nagy szemű), gscheackidi Bauna (tarkabab), Griakochbauna ('zöldbabnak való bab'), rotfidligi Bauna ('piros seggű bab'), schwazbauchigi Bauna ('feketehasú bab'), rotbauchigi Bauna ('piroshasú bab'). A fehérbab volt a legigénytelenebb babfajta. A szegény ember számára a mennyiségi termelés volt az elsődleges, mert sovány volt a föld. Munkák az erdőben A XX. század első felében a hajósi parasztok közbirtokosság keretében rendelkezhettek erdő területtel. Az erdőben végzett munkák (Waldarbed) főleg a téli évszakokra korlátozódtak. Az erdőben a legények és a férfiak dolgoztak, ötven év fölött azonban a férfiak már csak legfeljebb rőzsét gyűjteni (Rais zemmatua) jártak ki. Akinek nem volt erdeje, az is szabadon gyűjtögethette a rőzsét - a Fácánosi erdő kivételével, mert az erdetileg az érsekség tulajdona volt. Az érseki erdőben a szegények pénzért szedhették a rőzsét Szent György napján. De általában az emberek a saját szőlőjükből vitték haza a venyigét a kemence befütéséhez. Később, 1938-ban az erdőt a hajósi emberek megvásárolták az érsekségtől, házhelyeknek.