Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 171 járás, nem lehetett rámenni a földre, de az sem volt megfelelő, ha nagyon száraz volt a föld. De inkább szárazon, mint vizesen - ez volt erre a szójárás. (Liabr neisteiba wia neidrecka.) A hajósi svábok a XX. század első felében már többnyire vasekével (aisana Pfluag) szántottak, de az 1930-as években még lehetett faekét (Holzpfluag) is látni: Az apám első pár évében az apámnak volt faekéje is. Ezek meg is maradtak. Ezzel csinálta később a szőlőbetakarást. Ma is van sok faeke a faluban. A rendszerváltás után, amikor az emberek visszavették a földet, akkor a faekét már csak a szőlőtakarásra használták. Ez jobb, könnyebb volt talán... Es ehhez nem kellett a taliga, csak egy kereket kapott. Tehát a taligát a két kerék miatt nem lehetett használni a régi, hagyományos szőlőben - emlékezett Mendier István nagygazda. A nagygazdák két lóval vagy két ökörrel szántottak. Akinek nem volt egyebe, az egy lóval szántott. De az is előfordult, hogy az egylovas szegény parasztok öszszefogtak egymással: egybe fogták a két egyke lovat (haud ziemagspanna). A XX. század közepéig nem volt olyan eset Hajóson, hogy a tehenet fogták a járomba addig mindig ökörrel vagy lóval szántottak. De a II. világháború után, amikor kevés volt a ló, járomba fogták a tehenet is. A gazdaparasztoknál volt ökör- és lófogat is. A béres elindult az ökrökkel hajnalok hajnalán, a gazda meg később elindult a lovakkal. Úgy hogy, amikorra odaért az ökrökkel, a gazda is odaért a lovakkal. A béres az ökrökkel szántott, a gazda pedig a lovakkal. A szántást egy ember végezte: Egy ember szántott, fogott egy gyöplőt. A tehénnek is volt gyöplője, annak az orrába egy karika volt betéve, amivel lehetett jobbra-balra irányítani. Szót fogadott... De a második világháború előtt az ökör gyöplője ismeretlen volt. Csak az nem szíjból volt, mint a lovaknál, hanem kenderkötél. Nem olyan volt, mint a zabla, ami a szájba került, hanem az orrlyukba került - emlékezett Mendier István. Mayer Antal parasztgazda szerint a föld akkor lesz jó porhanyós a tavaszi vetésre, ha ősszel szántanak alá: Ha a kukoricaföld tavasszal lett fölszántva, ott egész nyáron nehezebb volt kapálni, mert keményebb (rauh) lett a föld. De ha őszi szántás (Hiarbschtackra) volt, akkor jó puha (rugileg) lett a föld. De a hajósi parasztok többnyire mégis tavasszal szántottak a tavaszi vetés alá. Ennek az volt az oka, hogy a szüret és a pincemunkák október végén - november elején fejeződtek be. És először az őszi búza helyét kellett fölszántani - de sok esetben novemberben már azt is alig lehetett elvégezni, ha korán beköszöntött a hideg-havas tél. így azután a kukoricaföld és egyéb tavaszi vetés földjének felszántása csak tavaszra maradt. Egyébként is úgy tartották a hajósiak, hogy az őszi szántás gazt nevel - S Hiarbschtackra gait a Gras -, mivel azt tapasztalták, hogy az őszi szántáson gaz nőtt tavaszra. Schön Ferenc családjának harminckét hold földje volt az 1930-as években: búza, rozs, árpa, zab és kukorica termett benne - tehát minden, ami köllött. A termények aránya évente eltért, attól függően, hogy éppen mire volt nagyobb a keres-