Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
156 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária Az ottani földből mindig annyit dolgoztak meg, amennyit lehetett. Előfordult az is, hogy amikor az ember ásott, hogy ott még alatta víz volt. De mégis, már csak fölásta a földet, hogy majd megszikkad, és akkor tesz bele káposztaféléket, mert az szereti a vizet. Az én tanítómesterem Bettlája teljesen körbe volt véve árokkal: árok volt ásva, abban volt a víz. Télen, amikor sok volt a víz, akkor víz alatt voltak. Azért voltak ott olyan nyárfák, mert a vizet nagyon kedvelik. A kovácsmester Bettlájának a kiásását még az elődei végezték: talán a dédnagyapja az 1840-50-es években. (Beck kovács 1902-ben született.) Akkoriban itt Hajóson azt mondták, régen tenger volt: s Rot Meer. Ezért elvezették a vizet alacsonyabb helyekre, hogy földet nyerjenek. A kovácsmester Bettlája 150-200 négyszögöl volt. De voltak mellette kisebbek is. A módosabb embereknek nagyobb, a szegényebbeknek kisebb parcellájuk volt. Volt olyan, aki csak beültette fákkal és nem csinált többet. De az én tanítómesterem gazdálkodott rajta. De az én időmben már nemigen foglalkoztak ezzel, mivel a Kanálist megépítették, több lett a föld, a Kanálissal lecsapolták a Bettlákat. A mester egy Bettlát, ágyást két részre osztott. Az első évben az egyik felében takarmányrépa nőtt, a másik felében pedig krumpli. A második évben répa került a krumpli helyére, és fordítva. A harmadik évben ismét répa került oda, ahol az előző évben krumpli volt - tehát váltogatta a termény helyét. De a többi szomszéd a Bettlákat csak fásította, fákat ültettek oda. A Bettlák keskeny parcellák voltak: öt-hat méter széles, általában 100 méter körül volt a hossza, lehetett több is, de általában 300 méternél nem volt hosszabb. Azért lehetett hosszabb, mert ott volt egy árok meg egy út. És akkor valamire hasznosítani kellett ezt az alacsonyan fekvő részt, hogy ne maradjon parlagon. Fűzfákat azért ültettek oda, nyírfákkal, gyorsan növő fákkal, mert azt minden harmadiknegyedik évben le lehetett csonkítani. A tanítómesterem, amikor nem volt munka a műhelybe ', akkor azt mondta: - Na, most akkor elmegyünk, elnyesünk egy kocsira valót! Mert akkorjában búboskemence volt, fával tüzeltek... Schön Jánosné Fuszenkecker Katalin középparaszt szüleinek is volt Bettlája az 1930-as években, valamint az 193 l-es határrendezés során megkapott ártéri telket az Elmagaenslban ('Mák-sziget') is aBettlához hasonló módon művelték meg. így emlékezik a Bettlákon való hazdálkodásra: Apám a Fácánosba ' vett három holdat. Ott volt egy nagy mélyedés, ott olyan másfél-két méter széles Bettlák voltak, ahová fákat ültettek. A Fácánosi-árokra merőlegesen húzódtak ezek az ágyások. Mikor kiirtották áfákat, akkor ott csádészénát 1 csináltak, amit a jószág nagyon szeretett. Az ágyások kb. másfél-két méter szélesek voltak, akkor jött az árok, majd megint ágyás, megint egy árok, újra egy ágyás. Az ágyasokon, tehát a mély részen csádét termeltek, a magas részen kukoricát, búzát Csádészéna (magyar) - mocsári széna.
