Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 157 nagyon jó föld volt. Az árkok olyan egyméteresek voltak. Óriás kőrisfák álltak az ágyasokon, két ember érte csak körül. Ez tehát nagyon régi dolog lehet. Visszaemlékezése szerint a dombok alatti kertek neve a Fealbagäta volt, s szerinte a Krautgáta a falu északnyugati részén lévő utcák végén volt, benne a mocsárban, egészen a Kalocsára vezető műútig, a másik végén pedig a Cigány utcáig. A Krautgáta nagyon mély volt, de ahol egy kis kiemelkedés volt, ott már termeltek. Ezt a [Krautgátát körülvevő] mocsarat is kimérték kerteknek (Hausgäta). Három család házat épített bele, a Krautgátába. 73 Az emberek a házépítéshez a mocsárból vagy a saját udvarukból-kertjükből verték ki a vályogot. 74 A Fealbagäta a hegy alatt keleten a császártöltési határig húzódott, de ott is Hampfgäta a neve vagy Hausgäta. Nekünk ott volt egy Hausgäta, háztáji kertünk Császártöltés felé, tán fél hold, a kert kétszer akkora, mint ez a szoba, valamivel nagyobb, kerti veteményeket lehetett termelni rajta, lefelé pedig kaszáló volt. Ezt a határrendezéskor pótlásnak (Zuabuaß) kapták. De bejegyezték a Grandbuachba. 75 A Mák-szigeten a Bettlákhoz hasonló ágyasokban fűzfát termeltek: Apám tavasszal a Mák-szigeten az árokból kiásott földet földobta az ágyásra töltésnek (Aufwuarf, a töltést kissé megművelte, és ledugott olyan félméteres fűzfavesszőket, öt-hat-nyolc méterre egymástól. Es amikor megnőttek áfák, akkor négyévente nyeste. Ezzel a sparheltban tüzeltek, míg a venyigével a kemencében. De amikor kitermelték az akácot tuskóval együtt, akkor kemény teleken tuskóval tüzeltek, attól lett jó meleg a szoba. Apám két kis házat épített a földjeire, a Mák-szigetre meg a Csetájba. Kis tanyák 11 voltak vesszőből fonva. A Mák-sziget végibe ' szép nád nőtt. A nádat leöntötte vízzel, hogy fonni lehessen, és szalmával letakarta, hogy tartsa a nedvességet. Előtte kesztyűs kézzel a leveleket lesimították a nádról. A hosszabbakat megfonta, a rövidebbeket alul bedugta a tetőbe. Saját maga végzett minden munkát a tanyák építésén. A Csetájban is laktak néhány évig, ők ketten meg a bátyám a feleségével. A határrendezés után volt ez az építkezés, 1931-ben. A szegényparaszti származású Mendier Ferencné Geiger Mária visszaemlékezése az ártéri kertekről: A Gätamarascht - ott kertek voltak, az a Malom mögött a Steagbruckig (stéghíd) húzódott. A magaslatokat az emberek megtisztították, és kiskerteket alakítottak ki. A szegény emberek, a Scherer nagymamánk is, a gyökereket és a sarat ásóval letakarították, és mindent termeltek: paprikát, babot, mákot, ilyesmit... Csak olyan kis ágyások voltak (Bettla). Csak kis dombocskák (Hibala) voltak, körülötte vízzel. 3 Manapság ez úgy látszik, hogy a mocsár szélére. 4 Saját udvarukból vagy/és kertjükből verték ki a vályogot: van iahram aeigana Hof odr/and Gâta d Stuei rausschlaga. A Dömle előtti réten mindig lehetett látni a vályoggödrök helyét. 5 Grandbuach - földkönyv, telekkönyv. 6 Nyes - stempla. 7 Tanya - 'ház' értelemben.
