Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 155 jó idő volt, a gazdának szép kukoricatermése lett. Egy kicsivel később érett, mert később vethetett. Vagy csak csalamádénak használta föl a gazda. Mert ez a talaj szénának valahogy nem felelt meg, mert volt benne egy olyan fű, amit a jószág nem kedvelt. 7 Ezt a területet Gutának nevezték, még most is megvan az útja neki. Ahol most a holland lakik, ott megy hátra az út. Ennek a jobb oldalán voltak ezek a Gaták, ahol az emberek tudtak zöldséget termelni: paradicsomot, étkezési, húsos paprikát, cseresznyepaprikát, sárgarépát, zöldséget. Ameddig lehetett ...A többit meg kukoricával vetették be. A Krautgatákon inkább a háziasszonyoknak, tehát a konyhafelelősöknek a kerjei voltak, minden megtermett ott. Egy gazda 300-500 öl közötti területet művelt ott. A nagybácsimnak is volt ott kertje. Mert a nagyapám úgy osztotta ki, hogy minden gyerekének jusson. A Krautgäta a völgy felé húzódott. Az egyik évben lehetett termelni benne, de ha a következő év vizes volt, akkor nem. Itt nem volt a parcella árokkal körülvéve, csak a Borjú-sziget meg a Sasfészek volt kiárkolva, a Bettlák. Kübler István az 1940-es évek elején inasként maga is részt vett a mestere Bettláján folyó kerti munkákban: Az ártéren, a mocsarakban régen árkokat csináltak, mert muszáj volt kiemelni a földet, hogy föl lehessen magasítani, s lehessen ott valamit termelni. Az én tanítómesteremnek szintén volt Bettlája, arra, ahogy átmegyünk a Pfoschtára, a Sasfészek felé, a falu végén... ahogy megyünk föl a főúton, ott a Malikéknál ment le egy út... És ott van az a bizonyos csatorna, ami azért épült, hogy levezessék a vizet. És akkor az ő kertje mindjárt ott volt a part oldalába ', ahogy bementünk a Sasfészekbe, ott volt nekik egy darabkájuk. Minden évben szépen föl lett szántva, ebbe ' volt a krumpli. Körben voltak fák is. A földdel akkor sokkal jobban gazdálkodtak, többre értékelték a földet, mert hát ebből éltek... Földet nyertek az emberek... Takarmányrépa termett ott meg krumpli. A Bettlákon az emberek saját maguknak építettek bejáratot. Bejárat kellett. Kinek ökre, kinek lova volt - hogy szekérrel be tudjon állni. A bejáró az árkon át vezetett, de nem híd volt, ott nem folyt keresztül a víz. Télen a talajvíz az egészet elöntötte — attól függően, milyen volt a tél. De aztán jött a tavasz, és elment a víz. Az egyik helyen egy kicsit magasabban volt a föld, akkor azt fölástuk, vetettünk bele valamit, de a másik helyen még nem lehetett fölásni, mert nagyon vizes volt... És akkor megint ástunk, ahol kiszáradt a föld, és ezt minden évben úgy váltogatták. Hogy ne tömődjön el az árok... Ha én földet akartam nyerni, akkor nekem egy árkot kellett ásni, a földet fölmagasítani. És az, hogy milyen széles lett a Bettla, az mindig adott volt. Hogy a szomszédok hogy egyezkedtek, hogy az árok feles volt vagy nem, azt nem tudom. 71 A nevére nem emlékezett. A káposztához hasonló illatú, futónövény.
