Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 141 rutzaschäla and Araiba, napraforgó-pucolás - Sannabluamaausklopfa) is közös családi-szomszédsági munka volt. A lakodalmi előkészületben is a fenti módon történt a munka elosztása, ha disznót vágtak, de a marhát a hentes vágta le. A berendezés, a víz- és fahordás, a borszállítás a férfiak dolga, s az edényeket a legények hordták össze, A szántóföldi munkák jelentős részét férfiak végezték. A XX. század első felében nem csak a leggazdagabb, hanem már egy kicsit is módos paraszt is rendelkezett vetőgéppel. Ott két férfi dolgozott: az egyik hátul volt, a gépfaros, a másik az egyenes vonalat tartotta. A rigolírozás (Rótta) vagy rottakapálás kimondottan férfimunka. Az aratás reggelén a család együtt csinálta a köteleket - ahányan csak voltak a családban. Az aratás során a férfiak kaszáltak, az asszonyok voltak a marokszedők, a gyerekek pedig a köteleket teregették. Azt a gyereket, aki már elbírt tíz-tizenöt kötelet, már befogták a munkába. A lányoknak is lehetett kötelet rakni meg fonni is. A nagyobbik gyerek teregette a kötelet, de a legényke már kaszálhatott is. A kévéket a lány és nagyapa is kötözhette, mert az nem volt nehéz munka. Az aratásban a nagyszülők ötven-hatvan év fölött már nem vettek részt. A kazalrakás ugyancsak az egész család munkája. A cséplés gépesítése előtt a szelelőgépet két-három férfi és nő hajtotta. A réten a férfi kaszált, de a szénagyűjtés (Heia), a forgatás (Heiamdreah) főleg női munka volt. Még terhesen is végezték az asszonyok. Szükség esetén az idősebb családtagok is segítettek. A kukorica kézi vetését a férfi és a nő együtt végezte az eke után, de már a kapálásban (Hacka), a fattyazásban (Gaiza) a gyerekek is részt vettek, a termény betakarításához hasonlóan. A kukoricával teli kosarakat a férfiak vitték. A kendervetésben (Hampfbaua) a férfi és a nő egyaránt részt vett, de külön dolgoztak. A kender aratását a férfiak végezték, mert az nehéz munka volt. A férfiak és a nők vitték a kenderáztatóba (Hampfgruab), majd együtt is hordták haza. A tilolás és a fésülés (Hampfbreacha and Hechla) női munka volt. Lányok-asszonyok egyaránt fontak (spenna). A hajósi sváb parasztasszonyok nem szőttek (wiarka) otthon, hanem takácshoz (Weabr) vitték a szőni valót. Házaló asszonyok is jöttek Miskéről, akiknek volt otthon szövőszékük. A palántanevelés a nők feladata volt, de az udvaron vagy a kertben a melegágyat (Mischtbett) a férfiak készítették el. A paprikaszedést (Paprickaaklauba) férfiak-nők egyaránt végezték, a behordást is - de a paprikafűzés (Paprickaauffassa) az asszonyok munkája volt esténként, napközben, a szomszédok segítségével. Az őrölt paprikát a nők készítették a döngölőve\ (Paprickasteßl). A szőlőmunkákban az egész család részt vett. A nyitás nehéz munkáját már a gyermekek is elvégezték. A kapálásból a férfiak, a nők és a gyermekek is kivették a részüket. A szőlőkötözést főleg az asszonyok és az idősebb emberek végezték. A metszést (Schnaida) a gyermekekre tizenkét-tizennégy éves kortól bízták rá, de