Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

142 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária általában az asszonyok csinálták. A szüretben a egész család, sőt a rokonság is részt vett, de a cseremunka-segítség vagy a részes munka is általános volt. A puttonyosok (Buttatragr) mindig a fiatal férfiak voltak. A szőlőt a pincékbe a férfiak hordták be, de az asszony is vezette a kocsit, ha katona volt a férje. A szőlő feldolgozása, a borászat, a pincemunkák a férfiak dolga volt s a szüreti előkészületek is. A férfiak általában hatvan éves korukig önálló pincegazdák voltak, utána már csak besegítettek a házas fiaknak átadott munkákba, tanácsokat adnak a jó bor készítéséhez. A termés megvédése érdekében az öreg embereket küldték ki a családból ustorral vagy kereplővel, vagy pedig megfizettek valakit. A nagyállattartással kapcsolatos teendőket a férfiak, a legények, a kislegények végezték. A trágyahordás kimondottan férfimunka volt, de az asszonyok segítettek fölpakolni. A kismalacok és a disznó gondozásában a nők is részt vettek. A tehén fejese az asszonyok, lányok és a kislegények feladata volt. Kilenc-tízéves kortól a legényke már egyedül ment lovon. Az ökrös vagy lovas szekeret (Ochsa- odr Roßwaga) vagy a kocsit férfiak és nők egyaránt hajtották. De ha volt férfi a családban, vagy ha a férfi jelen volt az adott munkánál, akkor a férfi hajtotta a kocsit. Az állatok itatása, kihajtása, a behajtatás (Tränket, Austraiba, Eitraiba) felügyelete a gyermekek munkája volt. Állatgyógyítással nők és férfiak egyaránt foglalkoztak. Az erdei munkákat (Waldarbed), a téli fakitermelést, a favágást (Holza) a férfiak csinálták. Gyermeket nem engedtek ki ilyenkor az erdőbe. De a rőzsegyűjtést már rájuk lehetett bízni. Otthon az asszony már segített férjének a fafűrészelésben, fát hasogatni, kupacba rakni (saga, Schaitla spalta, Schaitla baiga). Az idős férfiak már ebben a nehéz munkában nem vettek részt. A kosárfonás (Zueinamacha), a halászati eszközök fonása, a fonott ágy, azaz a dikó és a befonott székek elkészítése ugyancsak férfimunka volt. A kútásás (Brannamacha) veszélyes férfimunka volt, az asszonyok nem segítettek benne. Minden családban volt hozzáértő ember.

57 Az artézi kutak az 1960-as évektől terjedtek el. A kötélfonást (Strickmacha) a parasztok maguk is megcsinálták, noha volt kötélfonó iparos ember (Saeilr) is a faluban, Saeilr Paule vagy magyarul Köteles Pali. Ehhez a munkához sok ember kellett: nők-férfiak együtt dolgoztak. A gépesítés után már csak egy hajtóra volt szükség, a köteles fonta a kötelet. A házépítés (Hausbaua) családi összefogással történt. A vályogvetés munkáját a föld kiásától a dagasztásig a férfiak, a formákba rakást a nők végezték. Az alapkiásás férfimunka volt, de a döngölésben már a nők is segítettek, amikor az alapba kellett döngölni a földet. A nők feladata volt a téglahordás (Stueitraga), az adogatás - a kőműves kezébe kellett adniuk az építőanyagot. Vagyis a nő volt a Lohri vagy Runi Hans Vettr nevezetes kútásó parasztember volt a faluban.