Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

130 Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária A szegényparasztok bérmunkát, részes munkát vállaltak, de az is előfordult, hogy a kertben megtermelt zöldséget, gyümölcsöt vagy a tojást, tejfölt, túrót adták el, piacozni jártak. Egyeseknek semmi földjük nem volt, másoknak valamicske. Szőlője a legtöbbjüknek volt, ha csak egy fél vagy egy negyed holdjuk is. Egy tehenet tartottak, és nagyban foglalkoztak baromfival. Azok a szegény családok, akiknek szántóföldjük nem volt, általában egy kis szőlővel mégis rendelkeztek. A szőlővel lehetett terjeszkedni. Tehát a szegénységből kivezető út a szőlőművelés révén volt lehetséges. Bérmunkavállalás gazdacselédként és uradalmi cselédként A földnélküli parasztok, a zsellérek rétege nem folytathatott közös családi gazdálkodást. A széthullott szegényparaszt családokban a szülők gazdacselédként vagy uradalmi cselédként, többnyire a falu határán kívül próbálták megkeresni kenyerüket, hogy a félretett keresetből boldoguljanak. Ilyenkor többnyire a nagyszülők nevelték a gyermekeket, akikre már nyolc-tízéves korukban ugyancsak a szolgasors várt: a kislányokat dajkának (Kendsmakt), a kisfiúkat pedig pásztornak (Kneachtle/Puidrle) adták. Ilyen sorsot élt meg Fatter Józsefné Schindler Éva is: Mohácson születtem, mert a szüleim éppen akkor ott szolgáltak. A születésem után egy évet szolgáltak ott, akkor hazajöttek. Édesanyám anyjának volt egy kis háza: két szoba meg egy konyha és egy kamra. Az egyik szoba és a fél konyha a miénk volt, ott laktunk hárman. A másik szoba a nagynénéméké volt, ők tizenketten laktak ott, de a kamrába ' is volt két ágy, ott négy gyerek feküdt egy ágyba '. Amikor már egy kicsit nagyobb lettem, akkor a szülők megint elmentek szolgálni. Vas kútra, Bókodra. Az érseki uradalomnál (Hearrschaft) a szőlőkbe ' dolgoztak. Ott voltak földbe vájt putrik, s abba ' laktak a summások Érsekhalmán, a szőlőtelepen. Akkor én három-négyéves voltam. Nyáron ott voltam, télen itthon voltam a nagymamámnál. Ók mindig idegenbe ' voltak. Azért szolgáltak mindég, hogy akkor ők minden évbe ' eltették azt a pénzt - akkor most egy kis szőlőt (Weigätle), most egy kis földet (Àckrle) vettek ... Volt, amikor egy holdat, volt, amikor két holdat. Apám, az olyan volt, hogy ami pénzt el tudtak rakni, abból mindig vett valamit. Vett egy pár kis ökröt, azt üszőként vette, azt betanította, és amikor már jó erősek voltak, be voltak tanítva, akkor eladta. Utána megint kisebbet vett, kitanította, amikor már nem mentek szolgálni. Abból a pénzből is tudott valamit venni. Amikor kommenciós béresek voltak, akkor kaptak ott földet is, akkor édesanyám azt munkálta, apám meg azt csinálta, amit a gazda parancsolt. Allatokkal is kellett foglalkozni, voltak ott kisbéresek (Kleikneacht) is, volt kanász (Sauhaltr) meg aki a tehenekre vigyázott - apámnak azokat kellett felügyelni, meg a földmunkákat végezni.