Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája

A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája 119 szonykorában végezte egyedül - korábban mindez az édesanyja, a nagyanyja és a cselédlány feladata volt. Mendier Istvánnak, a falu egyik legmódosabb parasztcsaládja fiának már kisgyermek korában megmutatták, hogyan kell egy-egy munkát jól elvégezni, de nem vonták be minden munkába. A család az aratást nem maga végezte, de a szürethez nem fogadtak fel idegen munkaerőt, azt maguk csinálták. Az édesapja vagy a nagyapja gyakran kézen fogta, kivitték a tanyára, a legelőre - s a kislegénynek megmutatták, hogyan folyik a munka: Az egyik legrégibb emlékem az, hogy ötéves koromba kint a Haeidba - azt a pusztát, ahogy mondtuk - egy ősi gyöp volt. Több száz holdas ősgyöp. Háromnyomásos gazdálkodás folyt. Mondjuk, a Csillagost az egyik évben parlagon hagyták, és ott legeltek a marhák nyáron. Az volt a Brahfeald, magyarul parlag. Az állatok ott voltak. A Beck nagyapám egy vasárnap elvitt engem oda, a marhákat sózni. kz édesapa, a módos parasztgazda megengedhette azt, hogy fiát, Istvánt tizenhét éves korában gazdatanfolyamra írassa be Jánoshalmára. 1942-44-ben tanult Mendier István ebben a bentlakásos, a téli időszakban négy-öt hónapig tartó gazdasági iskolában, ahol állattenyésztést, növénytermesztést és üzemszervezést tanultak. A gazdatanfolyam tanárai nyáron körbelátogatták a tanulókat, és megtekintették a család gazdaságát. Otthon, a saját gazdaságban kellett az iskolában feladott gyakorlatokat elvégezni: A tanárok kijöttek, megnézték a család szántóföldjét, de nem az egészet, hanem ami nekem tetszett, ami a legjobban gondozott volt, aztán jól berúgtak a hajósi pincéknél... Mendier István édesapja igen felvilágosult gondolkodású ember volt: О mint parasztember szeretett volna egy polgári iskolát Hajóson. Ilyenen törte a fejét. Mert azt akarta, hogy én iskolába járjak, tudod? Anyámmal mindig azon vitatkoztak, anyám azt akarta, hogy én dolgozzak, mert ugye kellettéit, és apám pedig azt akarta, hogy polgári iskolába járjak ...Es akkor a Rajczy tanító engem elvállalt, és én Jánoshalmára jártam magántanulóként vizsgázni, polgárit. Hajóson a polgárit egyedül én végeztem akkoriban ... Anyám fejkendőjébe becsomagoltam a könyveket, és vittem magammal állandóan a trágyáskocsival, és így tanultam ...A császártöltési gyerekeket jobban taníttatták, de a hajósiakat és a nádudvariakat nem nagyon. A vaskútiak is nagyon taníttatták a gyerekeiket, mert gazdagok voltak. Papok, apácák, orvosok kerültek ki onnan. A legénykéket az állattartással és a szőlőmüveléssel kapcsolatos munkákba vonták be legelőször - nem sokáig maradt a gyerek gyerek Hajóson. Kivételt csak az egynéhány nagygazda fia képezett. Én tovább otthon maradtam, mert ott volt a kis jószág, de a lánytestvéreim, azok nyáron elmentek a családdal dolgozni. Az édesanya mellett ők is elkapálgattak, néha besegítettek nekik ... Ha olyanok voltak a gyerekek, hogy egy kicsit is számítani lehetett rájuk, akkor befogták őket a munkába. Egy fiú fél permetezővel,