Bárth János szerk.: Cumania 23. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2007)
Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi sváb parasztság hagyományos munkakultúrája
118 Bereznai Zsuzsanna - Schon Mária végül a magyarok. De a legutolsók a rácok voltak a munkában - szerintük ez volt a sorrend. A szomszédos dusnoki rácokról általában úgy vélekednek, hogy azok is ügyesek. Anyámék mindig mondták, hogy azok is nagyon szorgalmasak — emlékezett Mayer Antal. De ahogy trehányabb parasztok lettek, úgy mentek tönkre, és el is adták a földjüket. A hajósiak akkor megvették - bent voltak már egészen a falu alatt. A dusnokiak is komótosabban dolgoztak a hajósiaknál - Schön Ferenc véleménye szerint: Azok reggel a kocsmában kezdték, az asszonyok is. Igen... És nappal dolgoztak, de komótosan. De amikor a nap már úgy kezdett lógni, akkor elkezdtekfütyülni, akkor már fütyülve dolgoztak. Nem szerették a meleget. Estefelé megjött a kedvük a munkához. A melegben lassan dolgoztak... Igen. A miskei tótok is szorgalmas, gondos gazdák voltak - de mégsem olyan jók, mint a hajósiak. A sükösdi magyarokat úgy értékelték, hogy azok hanyagabbak (naläßeg) voltak, mint a svábok - azok is úgy vissza voltak maradva a hajósiaktól. A MUNKA TANULÁSA. A HAGYOMÁNYOKBA VALÓ BELENEVELŐDÉS A hajósi sváb parasztcsaládokban a gyermekeket igen korán bevonták a gazdaságban és a háztartásban folyó munkálatokba - hiszen ott minden kéz munkájára szükség volt. A XX. század közepéig, a magángazdálkodás időszakában már az öthatéves gyermekekre is rábíztak kisebb feladatokat, s az elemi iskola negyedik, illetve a hat osztálya 44 után már állandó jellegű munkafeladatokat végzett a gyermek a családban, illetve a szegény családok gazdacselédnek, háztartási munkát végző cselédnek adták gyermekeiket. Nemcsak a legszegényebb családok küldték a gyermekeket szolgálni, hanem gyakran azok is béresnek adták az elemi iskolát kijárt fiaikat, akik erre nem igazán voltak rászorulva. A gazdag bácskai sváb falvakba - főleg Vaskútra és Garára - azért is küldték a gyermekeket szolgálni, hogy ott egy magasabb színvonalat képviselő gazdálkodást sajátítsanak el. A nagygazda családok gyermekei azonban kivételezett helyzetben voltak, hiszen a család életét cselédek segítették, s az év fő munkáiban is számos alkalmilag felfogadott munkaerő vett részt. Mendier Jánosné Fuszenecker Teréz nagygazdalány tízéves korában kapcsolódott bele a háztartási munkákba. Az első legnagyobb feladat a fejés (Mealka) megtanulása volt, melyet tízéves korától kellett elvégeznie, a falusi háznál tartott két fejőstehenet kellett mindennap megfejnie, míg a tanyán tartott állatokat a béres és felesége fejte. A mosást (Wáscha) tizenegy éves korában, a vasalást (Begla) néhány évvel később kellett elvégeznie. Emellett a főzésben (Kocha) is segítenie kellett, de önállóan csak tizenkét éves korától főzött. A lekvárfőzést (Lakwerikocha), a tésztagyúrást (Meahlspaismacha), a kenyérsütést (Brotbacha) csak aszAz elemi iskola hat osztálya után még két ismétlő osztály következett.
