Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: Hajósi sváb lakodalmi szokások a XX. század első felében

Hajósi sváb lakodalmi szokások... 199 mely elszállt, mint egy pillanat, és vissza nem tér már sohasem. Örömkönny ragyog minden szemben, a jó barátok ott állnak körben, és így szólanak: Legyetek velünk e legszebb napon, ez volt a legszebb pillanatotok. Ifjú pár, koszorútok ma egybeköt titeket, egy életen át összeköt titeket, tegyétek hát pecsétül szívetekre, örömöt, boldogságot, áldást hoz néktek, olykor tán bánatot és fájdalmas keserűséget. Egykor tán messze sodor egymástól a sors, akkor majd e szép órára visszagondoltok, mely titeket a koszorúval összefont. Nemsokára Isten szeme előtt álltok, frigyetekre hogy áldást kapjatok. Éljetek hát boldogan e frigyben, és szeressétek egymást teljes szívvel. Mert hervad a koszorú, és elhervad a csokor, a rózsák is mind lehullanak, de a ti szerelmetek sohase hervadjon, a sír csendjéig örökké lobogjon. Most pedig az összes egybegyűltekkel, fiatallal és öregekkel sok boldogságot kívánok frigyetekhez. Menjetek hát Isten nevében, köszöntőmnek ezért végét is vetem. Dicsértessék a Jézus Krisztus! A rövidebb árvaköszöntő így hagzott: Gelobt sei Jesus Christus! Hochgeehrte Hochzeitgäste, seid ein wenig still und höret, was ich euch sagen will. Kommt, edles Brautpaar, kommt heraus, wir führen euch ins Gotteshaus, wir führen euch vor das heilige Hochaltar, dort brennen alle Lichter hell und klar. Maria, die Mutter Gottes rein, die lade ich in eure Hochzeit ein, sie soll euch führen bei der Hand und soll euch selbst knüpfen das heilige Eheband.