Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

„Táncolhat az a ló a csillagos egekbe" 269 dona volt, de nyilván gyakran odaadta másoknak is tanulmányozás végett.

132 Ugyancsak ebben az időben szereztem tudomást arról, hogy a neves paprika-nagykereskedő Hegedűs P. József tulajdonában volt egy 1905-ös kiadású lótenyésztési szakkönyv, amely leszármazottja, a ma is lótenyésztéssel foglalkozó Perity Lajos őrzött meg.

133 A könyv belső címlapján olvasható: Hegedűs P. József tulajdona. Sáfrán József a 20. század első évtizedeire emlékezve ugyanis így beszélt: Volt olyan, aki csak eladásra nevelt. Négy-hat-nyolc lova is vót egy jobb gazdának.

134 Az árva, mostohaszülőknél nevelkedett. Vidáné Farkas Margit véleménye kiegészíti ezt a megállapítást: Volt a falunak egy nagy közös legelője. Ott aztán voltak mindenféle kiváló fajtájú borjak, meg csikók. S hozzájuk idomítok, akik nagyon szép hátaslovakat tudtak belőlük képezni. Külföldről szoktak jönni ilyen szép fajta állatokat drága pénzért megvásárolni.

135 Olyan is előfordult, hogy a hátasállatok megszöktek. Fekete Ferenc egy olyan esetet mond el, amikor a bátyai gazda lova csikósul elbitangolt, s ő a foktői határban kereste. Mivel rosszul tudott beszélni magyarul, így próbálta megértetni, hogy mit akar. Bácsi, elöl mén az ihahaha, utána mén gilingalang. Itt a kesza, van peták, hun a cséza háza. Ami azt jelenti: Bácsi, elöl mén az anyakanca, utána mén a csikó. Itt a bugyelláris, van benne pénz, hol a csősz háza.

136 Szintén elkóborolt lovakról számol be Vida Miklósné: De aztán egyszer négy olyan másfél-kétéves csikó megszökött, és két-három napig sem találták meg őket. Én már voltam olyan tízéves forma. Mivel mindenki dolgozott, nem voltak itthon a népek, én meg délben itthon voltam. Amikor megpillantottam a négy állatot, már kimerültek és fáradtak voltak. Én meg gondoltam, milyen jó volna megfogni őket. Milyen szép jutalmat kaphatnánk ezért. Mindjárt hozzá is kezdtem. Összeszedtem az istrángokat, vettem egy szakajtóba kukoricát, s már indultam is feléjük. Persze száraz kukoricát nem találtak a határban, így szívesen ballagtak utánam, amíg én megfelelő helyre találtam, ahol össze tudom kötözni őket. Egy vastag, magas meggyfára másztam, és így szépen egyenként a nyakukba köthettem az istrángokat, és így indultam velük boldogan hazafelé. Gondoltam, milyen nagy örömet szerzek majd a szüleimnek. Kinyitottam a kaput. Kettőt odakötöttem a körtefához, a másik kettőt a szénakazal mellé, aztán vártam haza a szüleimet. Hanem aztán mikor hazaértek, a körtefa kiráncigálva, a szénakazal összekuszálva, az udvar összetaposva. Azt mondták nekem, hogy azok a lovak összeharapdálhattak volna. Van azoknak gazdája, majd azok megtalálták volna őket. A lova132 MONOSTORI Károly: Könyv az egészséges állatok gondozásáról és a betegek ápolásáról. írta és 376 ábrával ellátta M. K. állatorvosi akadémiai ny. r. tanár. Bp. 1893. Szerző sajátja. Ára 8 korona. A könyvet Farkas Ferenc volt tanítványomnak köszönöm. 133 KOVÁCSY Béla - MONOSTORI Károly 1905. (A könyvet Perity Lajosnak, volt tanítványomnak köszönöm.) 134 Ak.: Sáfrán József, 73 é. (1962). 135 FEHÉR Zoltán 2005. 136 Ak.: Fekete Ferenc, 42 é. (1962).