Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Fehér Zoltán: „Táncolhat az a ló a csillagos egekbe” – A ló a bátyai nép életében

270 Fehér Zoltán kat kiengedték az utcára, nekem pedig azt mondták, én meg mehetek világgá. Hát ezt a jutalmat nem tudtam elfelejteni. Azt hiszem, akárhogy megvertek volna, az se fájt volna jobban, mint az, hogy mehetek világgá. Ezt azért nem igaziból mondták, de nagyon mérgesek voltak rám. ' 7 Molnár Mária megható történetet mondott el kancájuk és csikójuk egymás iránti ragaszkodásáról. Az 1950-es években volt egy nagyon jó sötétbarna kancánk, Mancinak hívták. Szinte minden évben csikót vetett, s a csikókat el szoktuk adni. Akkor is egy gyönyörű szép csikója volt, s el is adtuk Paksra. Amikor el kellett volna vezetni, hihetetlenül rugdalózott mindkettő, alig bírtuk kivezetni az istállóból. Nagyon nem akartak elválni egymástól. Hát végül azért sikerült. Akkor éjszaka az istállóból nagy dobogás, nyerítés hallatszott. Nagyapám kiment, látta, hogy a kanca majd eltépi a kötőféket, de a kapu felől is lódobogás, nyerítés hallatszott. Mikor kinyitotta a kaput, hát már ugrott is be csikó, s futott be az istállóba az anyjához. Hát hazajött. Az éjszaka képes volt átúszni a Dunán, s hajnalban itt volt.

138 Tupcsia János édesapja katonaként a háború során Németországig jutott. 1945 májusában az egész falu csodálkozott kalandos hazaérkezésén, mert egy hét alatt a zavaros körülmények ellenére a honvédségi kocsival-lóval sértetlenül hazatért onnan. Ezek a lovak úgy be voltak tanítva, hogy még a háború után is, ha az úton kocogva repülőgép-zúgást hallottak, parancsszó nélkül is azonnal az út szélére a fa árnyékába húzódtak, s onnan semmiféle nógatásra nem voltak hajlandók addig elmozdulni, míg a repülő el nem ment.

139 Hasonló történetet mondott el Geréb Károlyné Illés Margit is. Talán 1940-ben vették a szekszárdi vásáron azt a félmura hároméves paripát, amit már a következő évben a bácskai mozgósításkor behívtak katonának. A ló a család kedvence volt. Megengedték neki, hogy az udvarban sétáljon, s ő gyakran bedugta a fejét a konyhába is, ilyenkor mindig kapott egy-két kockacukrot. Katonáéknál valami német ember volt a gazdája, s az megtanította arra, hogy ha repülőgép zúgást hall, azonnal feküdjön hasra. A délvidéki bevonulás után hazajött a Géza, de akármerre jártak vele, ha meghallotta a repülőzúgást, azonnal hasra vágódott, akármilyen sáros volt is az út.

140 Igaz Ferencnek volt egy nagyon okos lova. Mikor azonban divatba jött az ekekapálás, s ő erre akarta betanítani a lovát, az szinte szánt szándékkal nagyon butának tette magát, még a sort se akarta tartani. Igaz Ferenc azonban egy-két fogással rávezette a lovat a feladatára, s attól fogva még csak vezetni sem kellett. Minden fordulónál pontosan megtalálta a megfelelő sort, ahova be kellett állnia.

141 Egyéb137 FEHÉR Zoltán 2005. 138 Ak.: Mikóné Molnár Mária, 61 é. (2005). 139 Ak.: Tupcsia János, 76 é. (2005). 140 Ak.: Geréb Károlyné Illés Margit, 76 é. (2005). 141 Ak.: Igaz Ferenc, 76 é. (2005).