Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Merinu Éva: A helvéciaiak búcsújárási szokásai

390 Merinu Eva Miatyánk. Üdvözlégy. Elteltek immár a boldog percek, melyeket kedves Szűzanyánk, e szent helyen eltölthettünk. Oh mily rövid is volt e boldog idő nekünk. Alig zártál minket, méltatlan bűnösöket - de most már megtisztult és téged, jó Anyánk, igazán szerető fiaidat és leányaidat - édesanyai karjaidba, máris ki kell azokból bontakoznunk. Alig pihentünk meg szerető és jóságos kebleden, máris el kell szakadnunk tőled. Oh mily fájó érzés ez nekünk! Elmegyünk kedves szentkúti Szűzanyánk, elmegyünk szomorú szívvel, bánatos lélekkel. Ki tudja, meglátjuk-e még valaha e szent helyen drága képedet, jóságos arcodat. Hisz oly rövid, gyarló, és törékeny a mi életünk. Ki tudja, jövő ilyenkor nem porlad-e már a mi testünk is a sír hantjai alatt a keresztárnyában? Azért mielőtt tőled, szentkúti Édesanyánk, búcsút vennénk, még egyszer leborulunk színed előtt. Könnytelt szemeinkkel feltekintünk hozzád, és buzgó sóhajjal kérünk, áldj meg! Védelmezz, szeress, és ne hagyj el bennünket soha. Áldd meg otthonunkat, családunkat, községünket, szüleinket, testvéreinket, barátainkat, ellenségeinket! Áldd meg kezünk munkáját, jószágunkat, határainkat! Térítsd szent Fiadhoz a bűnösöket, békítsd meg az ellenségeket, vigasztald a szenvedőket és bánkódókat! Vedd oltalmadba az árvákat és özvegyeket, akiknek támaszát elragadta a halál! Gyámolítsd a szegényeket, az elaggottakat és tehetetleneket! Látogasd meg a börtönben sínylődőket, és a messzi világrészben levőket! Gyógyítsd meg a betegeket, vigasztald a haldoklókat! Nyisd meg, főképp a lelki vakoknak szemeit és törd meg a megátalkodott, és hitetlen szívek keménységét! Áldd meg különösképpen azokat is, akik általunk szeretettel küldöttek eléd fohászaikat! Vigasztald, bátorítsd és szeresd a külföldön dolgozó szegény magyarjaidat! Oh jó Anyánk! Légy nekik is jó Anyjuk, továbbra is! Szeresd és ne hagyd árván őket! Szabadítsd ki hatalmas közbenjárásoddal szent Fiad érdemeiért, a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, kivált szüleinket, rokonainkat, testvéreinket és azokat, akik életükben sokszor elzarándokoltak e szent helyre! Áldd meg megtépett, szegény magyar hazánkat! Addj népednek jobb jövőt, jólétet, megelégedést, békét, boldogságot és engedd, hogy Szent István és Szent László királyok népe, mielőbb, ismét az igaz keresztény katolikus hitben egyesüljön, és minden magyar szív Téged, jó Anyánk szeressen és tiszteljen! Most pedig, mikor már útra készen itt térdelünk előtted, és el kell válnunk tőled, csodatevő szentkúti jó anyánk, még egyszer szerető oltalmadba ajánljuk magunkat. Tárd ki anyai karjaidat, áldj meg minket, és kísérj bennünket búcsújárásunkban! Tarts távol tőlünk minden betegséget, bajt, főképpen a legnagyobb roszAdatközlőm által elmondott elköszönő ima szintén a Mátraverebély-szentkúti búcsús szokásokból ered, ennek egyik bizonyítéka, hogy Zadravecz István majdnem azonos szöveggel közli. ZADRAVECZ [stván 1934. 213— 214. Elsősorban egykét szavas eltérések mutathatók ki a két szöveg között (pl. halál - kegyetlen halál, Vigasztald, bátorítsd és szeresd a külföldön dolgozó szegény magyarjaidat! - Zadravecz közlésében, korhűen: ...szeresd az idegen szolgaságban sínylődő szegény magyarjaidat!). Zadravecz István közlésében: „Áld meg sok ellenségtől környezett és megtépett szegény magyar hazánkat!" ZADRAVECZ István 1934.213-214.