Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján

98 Kothencz Kelemen kedésével a korábbi váltakozó rendszer helyett a templomban kétszer prédikáljanak magyarul, és csak egyszer németül.

6 Tanulmányunk egy hosszabb kutatás kezdeti szakaszáról ad híradást, így könnyen elképzelhető, hogy amint néhány kérdés a szerző számára nyitott maradt, az olvasónak hiányérzete támad a válaszok iránt. Jelen munka során a szántovai események előzményeit, folyamatát és következményeit igyekeztem feltárni a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban őrzött több száz oldalnyi levelezés segítségével.

7 A források zöme magyar nyelven íródott, de néhány horvátul írt „köznépi" és latin érseki levél is született az üg yről.

8 A vizsgált időszak többé-kevésbé Császka György kalocsai érseki szolgálati idejére (1891-1904) esett. A Magyarországon élő római katolikus vallású horvát etnikum történelme során mindig erős szállal kötődött felekezetéhez. Még a török megszállás alatt is eredménytelenek voltak a feléjük irányuló kálvinista, protestáns, illetve unitárius egyházak térítő mozgalmai.

9 A közeli Baranyában a török alatt a magyarok zöme áttért a kálvinista és unitárus hitre, „zömmel a horvátok maradtak" csak katolikusok.

10 Példaként említhető még egy 1597-es soproni evangélikus vizitáció, amely során feljegyezték, hogy „az új tanítás", azaz a protestáns jelen van, de „csak a horvátok maradtak szigorúan katolikusok".

11 A Nyugat-Magyarországon élő katolikus gradiscei horvátok felé a német és magyar főurak terjesztették a protestantizmust a reformáció híres jelmondatával, azaz: Cuius regio eius religio. A horvátoknak sikerült ellenállniuk, sőt még azt is kiharcolták, hogy a 16. század végéig maguk válasszák meg lelkészüket.

12 A vallási perlekedés csírái A szántovai magyar híveknek az istentiszteleti nyelvrend paritását célzó mozgalma 1873-ban kezdődött. Addig a településen érvényben lévő szokás szerint a hétköznapokon megtartott istentisztelet, a szentmise alatti ének minden harmadnap magyarul hangzott el. Ugyanúgy a vasárnapi istentisztelet, a szent beszéd, ének és litánia minden harmadik héten szintén magyar nyelven zajlott. Ellenben a magyar lakosok szemét leginkább az szúrta, hogy az egyházi főünnepek alatti mise, valamint a „Nepomuczenus Szt János évforduló napjakor a 8. napi litánia" kivétel nélkül minden évben sokac nyelven történt. A fent említett esztendő november 17-én tizenhét szántovai magyar lakos levelet írt a kalocsai érseknek. Abban reménykedtek „...hogy jövőben a hétköznapi 6 SALACZ Gábor 1974. 135. 7 KFL. I. 1. b. Hercegszántó. 8 A horvát nyelvű levelek fordításában nyújtott segítségükért Rind Melittának és Lendvai Kepe Zoltánnak, a latinul írottak értelmezéséért pedig Lakatos Andornak és Illés Andornak tartozom köszönettel. 9 KUMPES, Josip 2002. 84. 10 TURCINOVIC, Josip 1973. 55. 11 RITTSTEUER, Josef 1968. 203. 12 KUMPES, Josip 2002. 83.