Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Kothencz Kelemen: Nyelvrendi perlekedések – A római katolikus istentiszteleti nyelvrend ügye a hercegszántói sokac és magyar lakosság körében a 19–20. század fordulóján

Nyelvrendi perlekedések 99 Isteni tiszteletet az ének minden harmadnap; vasárnapi Isteni tiszteletet illetőleg, a szent beszéd, az ének és litánia minden harmadik vasárnap a mint volt is; ezenkívül a szombati Boldogságos szűz Mária litaniája szinte harmadik szombaton; a keresztjáró napok közül egy; a Nepomunczenus szí. János dicsőségére körmenettel egybekapcsolt 8. napi litánia közül minden harmadik nap; nem különben a községi ünnepek, mint szt. Antal, szt. Vendel s. t. b. úgy szt. Mark körmenetének harmadika; de különösen az Anyaszentegyháznak egyáltalján minden fő változó, és egyébb ünnepeinek, a sz. búcsúnak harmadika, illetőleg egy és ugyanazon ünnep egymás után háromszori megtartása közül egy magyar nyelven tartatnék meg. " 13 Levelükben leszögezték, hogy a római katolikus anyaszentegyházhoz tartozó sokac és magyar ajkú hívek összesen 2858-an vannak, ebből 1882 sokac és 976 magyar nemzetiségű, tehát az összlakosság 1/3-ánál huszonhárommal több a magyar lakosok létszáma. A kérelemből mindössze annyi valósult meg, hogy „...a Nepomuczenus szt. János 8. napi litánia közül minden harmadik nap; a Szt. Márk napi körmenetkor a megtörtént búza szentelés után visszajövet; úgy a Pünkösd alkalmával Gyűdre zarándokló búcsú járók megérkeztével a szertartás jövőben magyar nyelven fog megtartatni. " 14 Mivel a szántovai magyar lakosok javaslatában szereplő többi pontra az érsek nem reagált, 1874. február 29-én újabb levélben fejezték ki nemtetszésüket az istentiszteleti nyelvrendet illetően. Sóvárogva tekintettek Katymár és Gara népére, ahol a lakosok hasonszőrű kérelmei orvoslást nyertek. Különféle indokokkal próbáltak érvényt szerezni követeléseiknek. Ismét felemlegették a népességi számarányokat, kihangsúlyozták továbbá, hogy földbirtokaik nagysága is meghaladja a faluhatár egy harmadát.

15 Véleményük szerint ez az alapja annak, hogy a közigazgatási tisztségviselők egyharmada a magyarok közül kerül ki. Amint írták „...közülünk választhatunk harmad ízben bírót, de a megválasztott többi elöljárók közül mindenkor 2-3. magyar ajkú képvisel bennünket; annál fájdalmasabban esik tehát vallási érzületünkre nézve az, hogy ártatlan és méltányos kérelmünknek hely nem adatott..."}

6 A plébániai iratok forrásértékét növelik az ilyen községi igazgatásra vonatkozó adatok, melyek más úton, elsősorban a tanácsülési jegyzőkönyvekből deríthetőek ki. Mindezen események alatt a szántovai sokac lakosság sem tétlenkedett. A falu elöljárói közötti sokacok vették kezükbe az ügyintézést. 1874. január 7-én Mándic Stepan szántovai bíró, Jelits Mojsia, Bartulov Gyuka és Fucin Stipan esküdtek két oldalas horvát nyelvű levelet fogalmaztak a kalocsai érseknek.

17 Előadták, hogy a 13 KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1873/1772. 14 KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1874/500. 5 Hasonló helyzet alakult ki az 1870-es évek végén Sztanisicson, ahol a magyar lakosság számarányának csökkenése és folyamatos elszegényedése miatt a németek szerették volna egyházi jogaikat kibővíteni. KFL. I. 1. b. Őrszállás 1878/713/135; KFL. I. 1. b. Őrszállás 1878/1745. 16 KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1874/500. 17 KFL. I. 1. b. Hercegszántó 1874/72. A forrásokban előforduló személynevek írásmódján nem változtattunk.