Bárth János szerk.: Cumania 22. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2006)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Azonosságok és különbségek a közlakosok és a hivatali elit táplálkozásában Félegyházán 1745–1850

Azonosságok és különbségek... 81 A gyümölcsök közül meggyet, körtét, almát, barackot, diót, és szőlőt termeltek, egyéb gyümölcsfélék kisebb mennyiségben fordultak elő. Természetesen az étkezésben nem csupán helyben termelt nyersanyagokat hasznosítottak. A lakosság nagy többsége azonban nem engedhette meg, hogy a görögboltban költse pénzét élelmiszerre. Ha vásárolt, akkor a helybeli hetipiacon vett ázalékot, azaz babot, borsót, lencsét, köleskását vagy éppen baromfit. A pénzhiányos korszakban alig költöttek élelmiszer vásárlásra, igyekeztek maguk megtermelni, előállítani, amit megettek. A mindennapok étkezési kultúrájára az említett konyha eszközök mellett a kamrákban talált és leltárba vett élelmiszerekből is következtethetünk. 1756-ban a megözvegyült Russai Mihály né Páll Ilona másodszor is férjhez ment, és az új házasságba jelentős mennyiségű élelmiszert vitt magával.

14 Mivel az árvák ily módon megkárosodtak, a vagyonvesztés perhez vezetett. Kiderült, hogy Páll Ilona a Russai házból elvitt 100 kila

15 tiszta búzát, nyolc véka tavaszi búzát, 34 kila árpát és 10 véka len magot. Elvitt három véka lencsét és két véka borsót. Továbbá elvitt két szalonnát hájjal együtt. A kettőt ez esetben úgy kell értelmeznünk, hogy két disznó szalonnáját. Az egyik levágott disznónak a nyúlját és az orját is elvitte, valamint nyolc icce vajat. Zsír használatáról 1764-ből van adatunk. Mezei Gergely és Mezei Mátyás perében olvasható, hogy házukban volt egy fazékban vaj, más fazékban zsír.

16 A mindennapi étkezésben kiemelt helyet kapott a szalonna. Fontosságát bizonyítja, hogy olykor még a végrendelkezők is megemlítik. Csábrádi András 1768ban úgy rendelkezett, hogy ha majd halála után a hízó sertéseket - amiből hat volt - megölik, „két szalonna adasson el, s mise szolgálatra legyen az ára: a többi legyen élelmekre".

17 A szalonnát a főzésnél zsír helyett használták. 1775-ben Paksi asztalos szőlőkapásai szalonnadarabokkal főztek borsót, lencsét, árpakását. Az asztalos peres ügyében a túlzott költekezés eredői között elhangzott, hogy „vastag tenyérnyi szalonnát vittek be [Paksihoz], mely több volt egy mázsánál, s élelmiszerekre elkölt más apróbb sertés szalonnáival és sonkák, melyek többet értek 20 ft-nál".

18 Az 1/8-ad szántóföldi telek birtokosa Burján Pál 1792-ben halt meg.

19 Házában a megmaradt élelmet leltárba vették. Volt egy verem búzája, a kamrában 10 disznóláb, 25 db apróbb szalonna, három sódar, és két háj. A szalonna kiemelt fontosságát mutatja, hogy sokszor, amint a kenyeret is, ládában lakat alatt őrizte a gazdasszony. Palugyai Imre - 1854-ben írott leírásában - utal bizonyos változásra, de a szalonna kedveltségéről ő is beszámol, „...a nép ... 14 BKML. Kf. lt. No 19. Caps 1. Fase. 1. No 4/1756. 15 1 jászkunsági kila = 1 pozsonyi mérő = 2 pozsonyi véka, 62.08 liter, illetve 46,56 kg búza. 16 BKML. Kf. lt.. 19. Caps. 1. Fase. 1. No 11/1761. 17 BKML. Kf. lt. No 18 Caps. 1. Fasc. 2. No 23/1768. 18 BKML. Kf. lt. Lad.19. Caps.l. Fasc. 2. No 12/1775. 19 BKML. Kf. lt. No 18. Caps. 2. Fasc. 7. No 1/1792.